Egy lépés csak az ég. Ölelj, ahogy bírsz!
Mindjárt ugrunk, gyorsul a szív.
Lüktetsz, érzem a tested. Heves a szél.
A nincsbe dőlés gyönyörű szép.
Most csak zuhanunk, zuhanunk, zuhanunk, zuhanunk.
Együtt lebegünk, lebegünk. Meseszép idefönt.
Édes zuhanás, lebegés, repülés, suhanás.
Hosszú repülés szabadon, tandem-zuhanás.
Összeér hát és szív, ragyog lent a tó.
Napfényt szel velünk egy léghajó.
Épp a karod a sálam, közel a föld.
Az új kűrben majd én leszek fönt!
És csak repülünk, repülünk, repülünk, repülünk.
Együtt lebegünk, lebegünk, meseszép idefönn.
Édes zuhanás, lebegés, repülés, suhanás.
Hosszú repülés szabadon, tandem-zuhanás.
Édes zuhanás, lebegés, repülés, suhanás.
Hosszú repülés szabadon, tandem-zuhanás.
Égbolt szörf.
Ha-ha…
Égbolt az ágy. Égbolt az ágy.
Kócos (Bartalos Jenővel)
Él bennem a jó, kócos a reggel.
Elfelejtesz, hogy túlélj.
A nagy kaland tegnap véget ért.
Hát mégsem értettél.
Most marad a csend, a rúzsos pohár,
Az üres polcok. Mennék tovább,
De a falon a kép egyre visszanéz.
Képtelen az egész.
ref:
Elveszek a mában nélküled.
Elragad a tegnap, nincs sziget.
Szerelembe hamvadt végletek,
Ilyenek a kócos reggelek.
Elveszel a zajban, megszokod.
Elrabol az éjjel, változol.
Reneszánsznak éled. Ég veled!
Ilyenek a kócos életek.
Él bennem a szó, amit kimondtál.
Nem visz már, amit álmodtál.
A nagy kalandunk véget ért.
Fáj, hogy nincs többé.
Ez a mi utcánk, ez az életünk.
Füstté vált, tévedtünk.
Ágytalan lett éjszakám.
A nagy folyó megállt.
Élj a napnak
Csak élj a napnak!
A Lánchíd mindig szép.
A rakpart gyöngysor.
Nézd, száz autólámpa ég!
Csak élj a napnak!
A súlyt most engedd el!
A szíved túl sok kell.
Játsszuk el, hogy először nézel!
ref:
Már egymás nélkül nincs meg a két part.
Karként ölel minket körút és híd.
Folyton szerelmes a Nyugati óra.
Pest csupa íz, Buda a sejtnek a víz.
Csak élj a napnak!
A Korzó szó és szél.
Álmából
A Várkert visszatért.
Csak élj a napnak!
Újra szédíts el!
Csak nézz úgy még egyszer!
Játsszuk el, ez a legelső este!
ref:
Már egymás nélkül nincs meg a két part.
Karként ölel minket körút és híd.
Folyton szerelmes a Nyugati óra.
Pest csupa íz, Buda a sejtnek a víz.
Árnyékunk összeér, a kezed kezem.
Vesszünk el egymásban hosszan és mélyen!
Most olyan minden, mint akkor a legelején.
A hajnali híd a miénk… és csak a miénk.
Már egymás nélkül nincs meg a két part.
Karként ölel minket körút és híd.
Folyton szerelmes a Nyugati óra.
Pest csupa íz. Buda a sejtnek a víz. Bárhova mész, hazahív.
