Magashegyi Underground – Tegnapután

 

Magashegyi Underground Tegnaputan

 

 

Álmatlanság

Kint már sárga este van,
A fény gyorsan zuhan.
A kilátás eláll lassan.
Nem néz ma már senki rám.
A tekintethiány
Este megszokott program.
ref:
Néhány lux, és éjjel lesz.
Minden mozgás búcsút vesz.
Még ég a gép. Ugye, írsz ma még?
A falszomszéd alszik már.
Kiposztolva az elmúlt nyár.
Úgy vártalak, de te másba vagy.
A holnap nagyon messze van.
Elhagytam magam.
Pillantástalan hagytál.
Ez a vágy lassan múlik el.
Nincs más, aki érdekel.
De ezt nem tudod már meg sosem.

Megijedt lovakon

Nélkülünk múlnak el a legszebb éveink, ha vársz.
A mában járni kell, az áram partra lök, ha állsz.
Megijedt lovakon vágtató éjszakákon át kereslek.
Úgy, mint rég, mutass meg magamnak, ha még látsz!
Merengő csendidőd jéghideg hálótárs.
Nem múló tél vagy, így minden nap időpazarlás.
ref:
A megszokás, bús türelem.
Kataton, szavanincs kötelem.
Ébredj fel, légy eleven!
Kifakult valahol a szerelem.

Csend

(verze: Závada Péter, refrén: Tariska Szabolcs)
Holnaptól már csak a szélerőművek.
Pogány jelképek az utakon.
A dombok féltérdre ereszkednek.
A térség vihar-nagyhatalom.
Eltévedt zsoldosok portyáznak erre.
A stoppost a cél előtt kirakod.
Ami itt körülvesz, törékeny béke,
Képlékeny erőviszonyok.
Egy pont után mindig a szürkületi vakság.
Egy hátsó udvaron kint hagyott
Kormos vaskályha ablakán át
Nézed az esős évszakot.
Mezőfüggetlen este. Nem látni
Az ifát a rozoga háztól.
Valaki kijött. Saját sötétben
Saját havat lapátol.
ref:
Téli a táj a szívben.
A felélt tegnapért
Fizet a mának csendje.
Itt már semmi sem hófehér.

Levélégető

Lobog a csutkatűz,
Fotóink feketék.
Fényképtestünk
Füstté elég.
Az, ami születik
Beszívja a szabad ég
Végképp.
Eldőlt hát, ami volt kihűl.
Vár egy ősz egyedül.
Avar és zivatar.
Roskatag ravatal
A november.
Elhal a csatazaj.
Ami élt, belehal
Ma éjjel.
Fáj most még a fej,
Épp téged éget el.
Ajtóm lezárt
Szemhéjfüggönnyel.
A szív ott bent
Egy levélégető.
A füst felszáll, hát itt
A télidő.

Darazsak

A meleget, vártam eleget.
Teletett vágyakkal engem a képzelet,
És beléd szeretett.
A kócos nap magával ragad,
Befogad. A boldogság csak egy áttörés,
Egy gondolat.
ref:
A nyári délután,
Vázra téve visz a bringán.
Darazsak fekszenek a fészeren
Részegen.
Ég a délután.
Úgy ölel, mint mag a csutkát.
Megszűnik ezután, hogy ő meg én
Másik lény.
A napsütés gondrög ellökés.
Lebegés. Idő nincsen, csak a létezés.
Belemerülés.
Az alkonyat tajtékos szavak.
Lángvonat. A boldogság csak egy áttörés,
Egy mozdulat.

Esőnap

Eső. Idén ősszel az első.
A tetőn fekvéseink, halott idő.
Jég az ágy, nincsen étvágy.
Nincs vonzerő, nem vagyunk Nagy Ők.
Varázs nincs már rég, csak várás.
A hatás, hervadás. Lakatunk fás.
Szűrt a fény. Múlni törvény.
Nincs lobogás, de füstöl még a parázs.
ref:
Esőt kapott, bús hajnalon
Ne keljünk fel!
Játsszunk tegnapot!
Kevés köztünk már a rezgés.
Remegésbe fordult a nevetés.
Szétzilált szívszilánk
A reggel, és csendes nyártemetés.

Tegnapután

Ami nincs, nem hiányzik.
Ami van, mind törött.
Csöpög a csap bele a csendbe.
A nap még asztal fölött.
Jeltelen fut át rajtam
Az ócska délután.
Alacsony hangulat van.
Nincs már rég csókcsatám.
ref:
Fénytelen, viharos csend van bent
Szüntelen, amióta elmentél.
Gomolygó gondolatköd
Vagy ma már csupán.
Dologtalan vasárnap van.
Nem vár épp senki rám.
A padlón fekszem ébren,
Kint alélt homály.
Felborult pohár a kézben.
Nincs későn, nincs korán.

Rázz fel

Színehagyott napokat él bennem a tél.
Sok az igény, ég a villanyfény.
A feladatok ugyanazok, túl sok a tény.
Késik a kész. Este van, négy.
Nekem ez a hét
Egy szétült szék.
ref:
A hóra hó, a szájra kéz.
Egyre több húz lefelé.
Nyúlj utánam, rázzál fel!
Vegyél rá, és vigyél el!
A hidegtől száraz a száj. Menni, muszáj.
Tele a gyors hetes. Jobb, ha fel se szállsz.
Odahaza semmi, és senki se vár.
Nyár óta már kong a lakás.
Ezen a tajgán
Nincs maradás.

Körmenet

A napsugár,
Lángvörös női száj.
Remeg a levegő.
A csóktól kipattan a virág.
Kék az ég.
A hajamban százszorszép.
Bármerre nézek,
Tájkép.
Szívkövem,
Ess rólam le!
Hófehér bóbitákkal
Vigyen el a patak gyors vize!
A világ,
Perzselő szomjúság.
Éget a délidő.
A fény mindent megtalált.
Most épp bennem vagy,
Szerelem.
Ameddig égsz, kísér a nap
A körmeneten.

Ragyogás

Hány éjszaka esélyt adsz még a véletlennek,
Hogy rád leljen a másik feled, aki téged kerget?
Találj meg fény! Utadban nézd, mennyi szín lángol!
A “majd egyszer”-ek valóra válnak, ha gyúlsz bárhol.
Mutass meg fény! Előtted minden, mi él, táncol.
Ég a világ. A ragyogás mindenkit ér, ha játszol.