Egy lány i-poddal ül a padon.
Lángol a napfény a kirakaton,
Üvegén ott van ő és a nagyvilág.
Szétfolyt kontúrú idegenek
Gyötrik a járdaszigeteket.
Por száll fel a Combinok után.
refr: Fillérekből ragyogó nők, egyruhás fiúk Álmaitól tönkrejárt a kopott nagykörút. A csillogás gagyi, semmi sem az, ami. A színes város kínai.
Ringó edényben elmehomály.
Ennyi az ember, ha tömegben jár.
A valóság járdagőz csupán.
Minden el van már nevezve rég. A látszat világ egy gyönyörű gép. De a forma, csak push up hatás.
A szív made in china. Rúgkapáló lukas tárca, Mit elbújtat egy feslett kordzakó.
A zajt, a bűzt, a port, a mát Az ízt, a gőzt, a bút, a bájt Combinodon vidd el félhomály!
A bajt, a szót, a koszt, a neszt A színt, a pírt, a kort, ha lesz, Fénytöréssel nyeld el füstüveg!
Metróhuzat
Mindenki siet,
Mindenki megy.
Mindenki senkije
Mindenkinek.
Robog a metró,
A penetra nem retró.
A néma tömeg
Falhideg.
Nekilódul
A semminek.
Van az úgy, hogy
Mindenki elfogy.
refr: Fekete lyukba húz a vonat. A föld alatt metróhuzat van. Végigmérnek szemsugár-fények. Elkapok egyet, pont a tiédet. Visszanézek, úgy érzem, Itt ér véget az eddigi élet.
Tesz-vesz a kezem,
Üres a fej.
Naponta így megy.
Valamivel
Telik az idő.
Szakad a konfetti-eső.
Köhög a koszos
Utca-mély.
Erre járok
Gyakran én.
Poros a földgömb,
Lassacskán szétjön.
refr: Fekete lyukba húz a vonat. A föld alatt metróhuzat van. Ott nem élnek, csak emlékeznek. Szemek a földön. Nők az ablakon Fésülködnek. Gondokon agyal a penge, Rég volt kilengve.
Szívtakarítás
Ez a város egy
Bódéligetes
Fekete kő.
Plakátragyogás,
Ruhasuhogás,
Lélektemető.
Ring a busz,
A csukló pördül.
Ölelj át,
Hogy nehogy elszédülj!
A koszos ablakon
Fura szagokat
Hord be a szél.
Női neveket,
Volt szerelmeket,
A híd peremén
Megállót nyom
Az érzés.
Dobáld le
A sok-sok tévedést!
refr: Szíved spam-mel van tele. Színes nyilakat lő bele A délibábos porvilág. Szappanbuborék semmi más.
Masszív koszokat,
Kártyalapokat
Visz a folyó.
Szexélményeket, Kerti fröccsöket, Töltött dagadót.
Meccseket, körtemellet. Mindent, amit A szíved Eltett.
Szívtakarítás (eredeti verzió)
A legszebb titkomat Az álmatlan éjszakák Tudják csak.
Visszatérő gondolat, Férfiszívből reptetem A tárgyakat.
refr: A női neveket A szexélményeket, A kártyalapokat, A rangadókat, A titkárnőket, És az autókat.
Szíved spam-mel van tele. Ábrándos nyilakat Lő bele
A szivárványszép külvilág. Szappanbuborék, Semmi más.
refr: Kisöpröm a nőidet, A szexélményeket, A kártyalapokat, A rangadókat, Nicol Kidmant, És az autódat.
Fesztivál
Távolság, felhős ég,
Száguldás, fény.
Vörös nap víztükrön,
Árnyék, majd éj.
Őrjöngés, porfelhő,
Szikkadt talaj,
Pohár-, és csikkerdő,
Mámor és zaj.
refr: Áradás, oldódás, kilengés, tombolás, Sodródás, lökdösés, a pultnál sor. Gyönyör és kábulat, hőség és izzadtság, Ájulás, szétesés, sörökre bor.
Tévedés, lángolás,
Csók és közöny,
Rámászás, szétválás,
Mosolyra könny.
Ténfergés, koccintás,
Rövidre bor,
Gyorsbüfé, lassútánc,
A cipőkön por.
Kócos haj, fáradtság,
Nem mozdulás.
Vánszorgás, ásítás
Sátorlakás.
Tűző nap, felkelés, Agytompulás. Kávé, zuhany, smink, haj, És indulás.
Rongyolódó
Elindultam hétfőn
Egy napsütötte rétről.
Könnyű volt minden,
Játék az egész.
Számolgattam kedden
A körtéket a fákon,
A Maci ír füzetben
Nem volt semmi kész.
A babámat szerdán
Sarokba dobtam.
A szemem kihúztam,
Így jártam ezután.
Szerelem csütörtök
A lépcsőházban falnak
Döntött, nem eresztett.
Nővé lett a lány.
Jött a szita péntek,
Hajamat a szélnek
Fordítom. A lényeg,
Maradj az enyém.
Gyorsan szállt a szombat,
A szerelem kiforgat.
Már nem nézem a holdat
Veled együtt én.
A rántotthús-vasárnap
Sorozatot pörget.
Az ablakon zörget
A szigorú tél.
Egyedül az ágyban,
Tizenvalahányban,
Majd valaki másban
Leszek újra szép.
refr: Így fut a hídon át, Akár a könnyű szél, Pár év. Egy délután A kerék majd körbeér. Suttogd a sötétbe, Feküdj velem hanyatt Rakparton, a lépcsőn Csillagos ég alatt!
Rongyolódó pongyolák
Elindultam hétfőn Egy napsütötte rétről. Könnyű volt minden, Játék az egész. Számolgattam kedden A körtéket a fákon, A maci írt füzetbe, Nem volt semmi kész.
A babámat szerdán Sarokba dobtam. A szemem kihúztam, Úgy jártam ezután. Szerelem csütörtök A lépcsőházban falnak Döntött, nem eresztett. Nővé lett a lány.
refr: Valahogy így mennek Az évek a hídon át. Mélyül a folyó, Rongyolódnak a pongyolák.
Jött a szita péntek, Kiválasztott téged. Gyűrűt adtál. Kérted,
Mossak holnap én! Gyorsan szállt a szombat, A gyerek Mortál Kombat Lett. Az apja holdat Velem már nem néz.
A rántotthús-vasárnap Nagy asztalt ül körbe. Nem nézek tükörbe, Nincsen már miért. Rendbe van a kertem, Lehet bármit ennem. A nő belátta bennem, Már nem lesz sose szép.
Írott nő
Írok magamnak nőt.
Úgy képzelem, szép lesz.
Lesz esze és szíve,
És lesz neki én.
Ezt kiterveltem már rég.
Forgolódtam sokat,
Mert a csatamező
Csak ritkán ad nyulat.
Hát gyertek emlékeim,
Csokorba veletek!
Fonjuk koszorúba
A lányt, akit szeretek!
Moha-puha térdén
Feküdnék én hanyatt.
Cseppet se zavarna,
Hogy az idő szalad.
Egy busz jár naponta,
Az se visz el messze.
Mosókútban hűl le
Nyáridőn a dinnye.
Falevél a borban
Egy vitorlás hajó.
A világom vége
Egy tarlószéli karó.
A tönkrejárt úton
Elhordott levegő.
Nem jár rajta senki,
Csak reggeli szellő
Borzolja a hajam.
Tőle hullámokat kérek.
Ha valaki meglát,
Gondoljon szépnek!
Egy rég nem volt érzés
Gyufafényben ballag,
Szalmaszálon billeg.
Csiklandós fuvalmak
Befújják a lángot.
Talán te is látod,
Dobognak a falvak,
Színesek az álmok.
A fogyó hold felé (Meztelen tavasz)
A hó víz lesz, a köd bágyaszt,
Szög hasítja fel a ruhámat.
Mögöttem sárrá válik minden.
A tavaly csak keserűség.
Elhordott ing lett a hűség.
Kötélen leng, nem szárad meg sosem.
Meztelen tavasz jön el.
A felkelő napot várom.
Merül a szív, kerül az álom.
Kihűl a lélek, gőzölög a száj.
A láng kialszik, hogyha hagyják.
Fák mutatják a szél alakját.
Nem szabhatsz a múlásnak irányt.
Meztelen tavasz jön el.
A malomárok árterén varjak.
Térdig érő télben baktat
Egy lovas szán a fogyó hold felé.
Rég beláttam, nincsen éden.
Sok kiállott hideg a részem.
A fejem fölött kigyullad az ég.
Meztelen tavasz (eredeti változat egy el nem készült filmhez)
Van e még kedved? A bánat
Elemészt. A régi ruhákat
Lerakom, maradjon nálad
A tavaly.
Ami volt, csak keserűség.
Elhordott ing lett a hűség.
Kötélen leng, nem szárad sosem.
Meztelen tavasz jön el.
Kidobom a téli kabátom.
Merül a szív, kerül az álom.
Holnaptól egy tiszta dal indul el.
Nincs smink, és nem kell ékszer.
Sok kiállott hideg a részem.
Tavasztól magamnak öltözöm.
Rám köszönt az édes-bús közöny.
Tavalyi kabát
Kiszakadtál, hordjon más!
Nem kellesz ma már sírás.
Kukatűzben ébredtem.
Nem lakom sehol,
És nincs nevem.
