Kozma Orsi – Változik a világ
Világgá mennék
(rap: Geszti Péter, dőlt betű: Bartalos Jenő)
Hűvös van, a város áll. Tömeg van, nincsen mámor.
Behúzva minden szárny, semmi sincs már az elmúlt nyárból.
Körötted füst és sár, megint csak lennél máshol.
Elégett wolfram szál, ez maradt meg az éjszakából.
bridge:
Ez így most bent több mint zápor.
A szív csak teng. Gyere, indulj el!
ref:
Én világgá mennék veled,
Kékre festeném az eget.
Én valóra váltanám neked,
Ha már nem találod a helyed.
Én világgá mennék veled.
Ha nem szelídülne a teled,
Én összeraknám a szíved,
Mit szólnál, ha indulnánk?
Napodban nincsen fény. Nem ragyogsz, nem szikrázol.
Elég volt ebből rég! Mégis egyre ugyanazt járod:
Nem állsz meg, sosem kérsz, nem alszol, folyton fázol.
Unod, hogy így van már. Szökjünk meg a megszokásból!
rap:
Sok a jövés-menés, csak a levés kevés. Az álmodozásból az idő levés.
Csikkeken lépked a járdán az ősz. Kabátot ad rád, belenősz,
Vagy kirakod a kapu elé? Fölös cókmók. Valahol a nyár lenget egy pólót,
Abba bújnál bele, napra fekvő önmagadba.
Menni kéne, a kis gurulós bőrönddel, fütyülni örökre, mi lett a körökkel,
Amiket leírtál. Némelyik visszadudál, mint egy eltévedt pizzafutár.
Menni kéne, de a távolság sokba van, befele utazol, a szem hunyva van.
Édes élet? Egy cukor, kávé – ennyi tud lenni most kábé.
Avas juice
Szűk, hanyag „Pá!”-val csekkoltam ki éjjel.
Tégy csodát mással! Már ott lakom, hol nem jársz. Príma hely!
Orv intrikák, meddő viták,
Nem nyúztok többé délután!
Nem tűnök el, van folytatás.
Flashback-ként felhoz a félhomály.
ref:
Viszlát, a szavakon túl!
Vár rád egy végtelen zsúr.
Emlékbe
Jár egy tegnap ízű, avas juice.
Viszlát, a falakon túl!
Bőr alá kúszik a múlt.
Grátiszként
Vár egy lejárt lemezt rakó zsúr.
Húsz üveg kólát iszol meg a falnál.
Tíz körmöt vájj be, közeledek hozzád! Kezes légy!
Táncol a szék. Ha úgy jön, becézz!
A nőd ettől biztos, hogy kiég.
Nincs szelfizés, az expo kevés!
Emlékként úgysem látszanék.