Hűvös van, a város áll. Tömeg van, nincsen mámor.
Behúzva minden szárny, semmi sincs már az elmúlt nyárból.
Körötted füst és sár, megint csak lennél máshol.
Elégett wolfram szál, ez maradt meg az éjszakából.
bridge:
Ez így most bent több mint zápor.
A szív csak teng. Gyere, indulj el!
ref: Én világgá mennék veled,
Kékre festeném az eget. Én valóra váltanám neked,
Ha már nem találod a helyed.
Én világgá mennék veled.
Ha nem szelídülne a teled,
Én összeraknám a szíved, Mit szólnál, ha indulnánk?
Napodban nincsen fény. Nem ragyogsz, nem szikrázol.
Elég volt ebből rég! Mégis egyre ugyanazt járod:
Nem állsz meg, sosem kérsz, nem alszol, folyton fázol.
Unod, hogy így van már. Szökjünk meg a megszokásból!
rap:
Sok a jövés-menés, csak a levés kevés. Az álmodozásból az idő levés.
Csikkeken lépked a járdán az ősz. Kabátot ad rád, belenősz,
Vagy kirakod a kapu elé? Fölös cókmók. Valahol a nyár lenget egy pólót,
Abba bújnál bele, napra fekvő önmagadba.
Menni kéne, a kis gurulós bőrönddel, fütyülni örökre, mi lett a körökkel,
Amiket leírtál. Némelyik visszadudál, mint egy eltévedt pizzafutár.
Menni kéne, de a távolság sokba van, befele utazol, a szem hunyva van.
Édes élet? Egy cukor, kávé – ennyi tud lenni most kábé.
Avas juice
Szűk, hanyag „Pá!”-val csekkoltam ki éjjel.
Tégy csodát mással! Már ott lakom, hol nem jársz. Príma hely!
Orv intrikák, meddő viták,
Nem nyúztok többé délután!
Nem tűnök el, van folytatás.
Flashback-ként felhoz a félhomály.
ref:
Viszlát, a szavakon túl!
Vár rád egy végtelen zsúr.
Emlékbe
Jár egy tegnap ízű, avas juice.
Viszlát, a falakon túl!
Bőr alá kúszik a múlt.
Grátiszként
Vár egy lejárt lemezt rakó zsúr.
Húsz üveg kólát iszol meg a falnál.
Tíz körmöt vájj be, közeledek hozzád! Kezes légy!
Táncol a szék. Ha úgy jön, becézz!
A nőd ettől biztos, hogy kiég.
Nincs szelfizés, az expo kevés!
Emlékként úgysem látszanék.
Édesmindegy
Könnyű már hajkibontva fel se venni, ha írsz hozzám.
A véleményed édes mindegy. Nem vagyunk már.
Alig hittél bennem, mégis szállok még.
Sosem múló élénkség a jelszó.
Azt csinálom, amit érzek. Élj jól!
Lepereg a szó.
ref:
Bőrig ázom, hogyha úgy van. Engem nem rémiszt a tél.
Séta közben, kádban ülve szól az ének, van zeném.
Sok instant Jane szór szét fényt. Én csak égek jó zenékben.
Pár szív mindent ért.
Pár száz éj dalban járva. Fel sem tűnt, hogy eltűntél.
Nem virágzott el bennem az ösztönösség.
Van, hogy nagy az ellenfény, de szállok még.
Ki nem fogyó szél repíti zászlóm.
Azt csinálom, aki vagyok. Rég volt,
Hogy földre vitt a szó.
