SuperStereo – Bent a neved EP

 

 

 

 

Hajnal

Végleg kimerült minden pillangó.
A hely kiürült, nincs több Please don’t go.
Veled maradok, üljünk, így most jó.
Itt nem kell több szó.
Csak a szem, ami beszél.
Csak a száj az, ami ég.
Csak egy kicsit
Ne gyere nap még!
Láb a lábak közepén.
A búcsúpoháron a kéz
Véletlenül összeér.
Csók van, zárt szem,
Dobol a vér.
A lassú nyelvtánc,
Divat idén.
A kanapén csak te meg én.
A hajnali zsongás csak a miénk.
Lassan kiürül minden észbontó.
Amit mondtál, az tényleg szívgyújtó.
Szia szerelem! Éles a combdiszkó.
Amit sejtek, pont jó.
Csak a szem, ami beszél.
Csak a száj az, ami ég.
Csak egy kicsit
Legyen ez így még!
Láb a lábak közepén,
Egy kis kontakt belefér.
Az arc az arccal összeér.
Csók van, zárt szem,
Dobol a vér.
A lassú nyelvtánc,
Divat idén.
A zene ölén csak te meg én.
A hajnali tánctér csak a miénk.

 

7 lépés

Réz a hajnal, a pólónk boros.
Első éjjel nem kell minden, ez ennyi most.
Ég a rakpart, aranyak az ablakok.
Számod mentve, nehezen, de indulok.
Újra élek, végre megtört a csend.
Napvilág jött a benti télre, a gond kiment.
Szembecsukva lepörgetem, hogy csináld.
Kösz az érzést, amit hozol, jó világ!
bridge:
Hét lépés, majd fordulás.
Újra megnézzük egymást.
A párbajban fegyver a szem.
Szívlövést kapunk mindketten.
ref:
Tetszik, ahogy állsz. Jó ez a hajszín!
Szívbe fotózok minden részt.
A zajba kilépve, rám tör a hiány.
Kínoz, hogy nincs már érintés.
Láng a reggel, a város szeles.
Kép a képben őrzöm itt bent a lényegest.
Képzeletben párna szakad, toll repül.
Sóhajok közt ágyban élünk, és jó nekünk.
bridge:
Hét lépés, majd fordulás.
Újra megnézzük egymást.
A párbajban fegyver a szem.
Szívlövést kapunk mindketten.
ref:
Tetszik, ahogy állsz. Jó ez a hajszín!
Szívbe fotózok minden részt.
A zajba kilépve, rám tör a hiány.
Kínoz, hogy nincs már érintés.
Fájlak várni. Idő siess!
Újralátni vágylak még ma! A terv színes.
Minden arcban hazafelé felragyogsz.
Visz a lábam. Azt se tudom, hol lakom.

 

Jön az éj

Tucat utca, fél 8h.
Megyek egy borral a nőm felé.
Csupa csikk a flaszter.
Jön az éj.
Tele van a város kedvvel,
De nekem te vagy, aki kell, és kész!
Rögtön alapos a szívverés,
Ahogy képbe lépsz.
ref:
Tüzes a pillantás, meg van a vibrálás, ez nem egyéjszakás ott alvás.
Beszél a testtartás, édes a borzongás, biztos a folytatás.
Fecserészve mának élsz.
Folyton forognak, amerre mész.
A placc megvakul, ha téged néz.
Ez a rúzs merész.
ref:
Tüzes a pillantás, éget a vibrálás, ez nem egyéjszakás elkapás.
Biztos a vallomás, édes a borzongás, a csúcs egy karnyújtás.
A plafont nézzük kézbe-kéz.
A huzat ragacsos, akár a méz.
Ma tényleg betalált a szívlövész,
A vágy révbe ért.
ref:
Tüzes a pillantás, az élet színpompás, ez nem egyéjszakás széltolás.
Éles a vallomás, édes a testmozgás, jöhet a ráadás.
Tüzes a pillantás, meg van a vibrálás, ez nem egyéjszakás ott alvás.
Beszél a testtartás, édes a borzongás, biztos a folytatás.

 

Bent a neved

Tele van a csend ma képekkel,
Épp filmet vetít a tegnap.
Tele veled minden egyes perc,
Megfogott, amilyen vagy.
Mától hordom bent a neved.
Velem is megeshet, megleptél.
Végre véget ért a ború.
Úgy néz ki, tényleg megjöttél.
ref:
Bent a neved, látlak mindenhol.
Minden perc ma rólad szól.
Arcod belém égett már.
Szép film, ahogy táncoltál.
Végre lakott lett a szív.
Tőled csillog a kamra.
Beragyogod borúm fényeddel,
Lángra lobbant a szikra.
Szemfény, érzékiség, báj,
A mosolyoddal elkaptál.
Dús haj, lágy öl, égő száj,
Bent a szándék, biztos már.
ref:
Bent a neved, látlak mindenhol.
Minden perc ma rólad szól.
Arcod belém égett már.
Szép film, ahogy táncoltál.
Tele van a csend a tervekkel,
Egy szép jövő fut a vásznon.
Tele szaladt a nincs élettel.
Bent felrobbant egy álom.

 

Hotelszoba

Hotelszoba, a falon utcafény.
Lefagy a város, amint lehull egy csepp hó.
Hogyha megjössz, a fény hadd maradjon így!
Dőlj a falnak! Ömlik a hold.
A kéz nem hideg, ne félj!
ref:
Lassan karhoz ér a kéz.
Itt a testközel!
Bennem biztos helyre érsz,
A szívem, nem hotel.
Mióta itt vagy, nincsen tél,
Se harc, se ellenfél.
Csak mi ketten, és egy érzés:
Együtt érkezni, szép.
Sűrű forgalom van, mással beszélsz.
Zaj az advent, a bent egész máshol jár.
Gyakran eszembe jut az a hotel éj,
És a holdfény, amiben állsz.
bridge:
Hosszú még a hajad,
Szűk a garbód.
A táskád és a farmer,
Lent a padlón.
Ahogy ott állsz,
Akár egy filmsztár.
Szemed az ágyon…
Ezt sokszor látom.

 

Január

Cipőt mar a járdasó,
Szürkéskék a hó.
Az utcák fáznak fénytelen.
Kín járni, amíg ilyen.
A reggeli január alva jár.
Nem érez, csak csinál.
Jeleket nem küld senki sem.
Nincs jel, és nincs jelen.
ref:
Túlél a világ.
Őrlángon a vágy.
Nem adatik indíték.
Valahogy a szem csak menekül.
Nincsen közeledés.
Túlél a világ.
Őrlángon a vágy.
Nem adatik indíték.
Valahogy a sok szív kimerült.
Nincsen beleesés.
Most nem vonzó senki sem.
Zárt a védelem.
Az arcokon idő, gond és, tél.
Ha most jössz, elkéstél.
Elzár tőled az éjhomály.
A tetterő kiszállt.
Szobám szétdúlt, ágyam jég,
A szív ma rossz környék.
bridge:
Jó rég volt a tűzfalnál csók.
Kataton hold
Bámul rám. Hol vagy?

 

Máshol jársz

A ragyogó, telinő Pest
Nappalában nincs szív, csak iram.
A rohanó napokban
Sehol nem talállak téged, se magam.
Hóvakság van, a csúcs egy szirén.
Divatos fétis a még.
Az új kell mindig, a látvány a fő,
Nem az átélt idő.
ref:
Nem élsz igazán, ha mindig máshol jársz.
Élvezd ki a mát! Ha elfogy, öltözz át!
Hagyd a viharod! Szeresd a napot!
Amíg beragyog, hagyd, hogy süssön ránk!
A telifüst utakon
Feléd hajt az életösztön, ma hagyom.
A monoton, csupa gond,
Zajos fejvilágból szöknék, de nagyon!
Nézz rám, olvass! Nem kell ma más,
Csak az a villanás.
Szemmel egyet szikrázz felém!
A többit, majd én.