Odett – Csillagtérkép

odett_csillagterkep_cover

 

 

 

Fantom

Takart az ég, kopott a vágy.
Szerelmi ronccsá tettél.
Hosszú tél gyötör,
A szív egy jéggödör.
Időzavar, esőidő,
Nincsen erőm. A város
Alva öl. Tavasz,
Te most is elmaradsz.
ref:
Füstben lézer, porban ékszer
Volt egy-két éjjel. Elhittem, érzel.
Bárcsak múlnál fantomérzés!
Nem volt ez járás, csak néhány lépés.
A mában tégy, ha itt a nyár!
Csillagszüretben
A boldogsághiány, ha jön,
Hát magadnak köszönd!
Szakadt a szív, szokott az ősz.
Majd belenősz, hogy minden
Körbe ér, majd hull,
És nem jut folyton új.

Csillaghullás

Édenkert ez, élmény lesz ma,
Felhőmentes a pokróc bár.
Dőlj hátra, a comb egy párna!
Jól áll neked a száj-fűszál.
Nincs kérdés, győztél nálam.
Sok nyíl volt, de a tied talált.
ref:
Nyár van, nyár.
Nincs más vágy,
Minden meg van végre.
Rég várt rész a mában lét.
Minden csillag szőke.
Nézz csak rám,
Nincs több: majd!
Minden el van döntve.
Érezz rá, most kell, lépj,
Amíg az éj görbe!
Készítsük ki a csendbohócot!
Szellemváros, nincs alvás.
Talpgyújtó a forró aszfalt.
Start a tetőre, nincs portás!
Nézz fel a csillagtálra,
Aztán rám! Itt senki se lát.

Jégtánc

Kopog a csizmám haza az utcán.
Valaki rám néz. Te lehetsz az talán,
Akire várok. Sose tudom meg.
Nem szólsz semmit,
Megszoktad, úgy se megy.
Sáros tűlevél, csorba járdaél,
Körben házfalak, nem talált hidak.
Ócska szívhideg, nem él senki bent rég.
ref:
Csak a tél. Mondd, miért nem jöttél?!
Gyúlj már, új napfény!
Törj szét, kérges-bús jég!
Kopog a léptem, megyek a ködben.
Éhes a szekrény, textilt kell egyen.
Veszek egy felsőt, hozzá egy blézert.
Amíg te nem vagy,
Kell egy kis új legyen.
Sáros tűlevél, senki nem beszél,
Körben házfalak, nem talált hidak.
Ócska szívhideg, a múlt csupán nevek már.
ref:
Ez tél. Mondd, miért nem jöttél?!
Gyúlj fel, új napfény!
Nincs láz, se ébrenlét.
Kelts fel, ha megjönnél!
Elzárt egy hó-örvény.
Törj szét, kérges-bús jég!

Éjszaka

Már éjfél múlt, a Vár sötét.
Felteszed a lemezt, hogy “nincs elég…”.
Tőlem most messze jársz.
Behunyom a szemem, míg rám találsz.
Dobd már el a mélabút!
Kapj el végre, unom a háborúd!
ref:
Nincs túl késő, most is várok még rád.
Hagyj úgy mindent! Nem kell más, csak a számra a szád.
Már nem hat rám a szóvilág.
Hiába is csavarod, nem jut át.
Csillagfény, és szórt szirom.
Tudod jól, nem erről álmodom.
Nézz már rám, a hold borús!
Vedd már végre észre, ég a rúzs!