Ébredésnyire fekszem tőled épp, halak alatt úszom.
Csak ennyi van külön, eszmélet nincs már nélküled.
Láb a láb között. A tested egy sziget. Erdőid járom.
Lagúnákat és vízesést rajzol a képzelet.
ref: Mindent felderít érintéssel egy expedíció. Most ne ébressz fel! A holdlemente gyönyörű. Tengerszem a köldök, partján szárítkozni jó. Dús a dzsungel, bőrünk tiszta víz.
Óceán az ágy, füst a gyertyaláng, a hajnal lángol.
Burjánzó sziget, maradj még hosszan itt velem!
Aranykor
Nézd, leomlik mellettünk minden ház!
Nem tart ki a láz.
Lobogás, tűzben kéz, füst, majd sár.
Gyorsan vált a hold.
Vigyél át, vonatunk a hágón!
Ha száguldunk, nem ég le lángunk.
ref: Szerelmünk masszív, nem egy pontonhíd. A folyó, gyilkos víz. Ha lehullunk, fagy vár. Ez a legszebb tűz, amíg hisszük, űz. Viaduktunk szűk. Egy irány van, nincs más.
Nézd, loholnak mellettünk transzban a fák!
Dolgos a világ.
Dzsungelharc, rossz idő, elbukás.
Egy karc csupán veled.
Vigyél át, vonatunk a hágón!
Ha száguldunk, nem ég le lángunk.
magas ref: Ide tűz kell, és nem kényelem. Ha nem vagy, nincs fény. Olyan sok szerelem halt bele. Megfagysz, ha ér. Ide nem kell más, csak védelem. Csodás ez a szél. Nem fér el más ezen. Nincs, kitől félj.
