Gyúlj fény, száz akarat ugyanegy!
Legyen ez a hajnal!
Gyúlj hát!
Szívzűr, fejpokol,
Éjmagány
Volt már. Törd át éjszakánk!
Végtelen kékség
A napszekér lova, szél.
Az ég tágra nyílt kapuján
Átvonul gőggel a fényes cár.
A napkerék vörösét,
Arcunk lánggal issza be már.
A fényesség hazatért hozzánk.
ref:
A végtelen kékség, egy vigasz nekünk.
Van egy széles ház, és nincs olyan, hogy megszűnünk.
Már fénybe múlt a sötét,
Kibomlott a formavilág.
Könnyebbség látni, hogy van tovább.
A réges-rég elején,
Ugyanígy volt, s lesz ezután.
A teljesség, ha ragyogsz, el nem áll.
Szemszavak
A napvitorla szétszakadt,
A felhő áll, az ég szalad.
Messze már a gondolat,
Hogy nem jössz el,
Hogy másba vagy.
Két szemszél a képhatár,
Az arcon túl nincs világ.
Vonz a kék. Jó ez így!
Ránk talált, mi megvakít.
ref:
A szemszavak, ha elárulnak, ne félj!
Úgy vártam már a fényt.
Add, mid van, ne védd magad!
Itt nincs miért, és nincs miatt.
Mélymagadból bújj elő!
Te kellesz, nem a múlt időd.
Ez vagyok én. Kell, hogy láss!
Egy pillantásban megtalálsz.
Az életünk összenő,
Ha védjük, szét nem téphető.
Holdfényváros
Volt egy sehova se kedv.
Pár óra beletelt,
De megfordult.
Így indult el estefelé
A fagyos helyett valami új.
Rövid körüzenetet szült az élénkség.
Ugye, tízkor lesz? Eljönnék.
Tükröm beveszem. Lesz, el se hiszem,
Mégis estém.
Ragyogj, holdfényváros!
Mutass rá, nem szilánkos,
Csak csendes a mély,
De nem kötött meg a jég!
ref:
Ma változik a holdállás.
Pereg a film, heves az elszállás.
Repül a volt. Szívről a folt,
Ne keresd, eltűnt már!
Viszi most a szíveket
A belemerülés.
Egy hullámként
Hozzám lépsz.
És a kezemhez érsz.
Elkapom, de ez az a rész,
Amit vártam igazán. Csak biztonság
A fenntartás, a távolság.
Bár még takarom, tovább akarom
Veled ezt még.
Ragyogj, holdfényváros!
Mutass rá, nem szilánkos,
Csak csendes a mély,
De nem kötött meg a jég!
Örvény
A neon tompa, kint sötét.
A vágyott helyzet most van épp.
A vonat száguld, szemed egyre hív,
De nincsen tett, csak a hulló ív.
Ketten vagyunk, és egy nem tudás,
Mitől lett ez bennünk más.
Próbáljuk, de nem jön úgy,
Mint mikor ez belénk hullt.
ref:
Veri szívünket a megtörtént.
Ez a legszebb ritmus. Hisszük még,
Lehet tánc köztünk ismét.
Veled akarom a napkeltét!
Az az örvény most is forgat még.
Lehet tánc ebből ismét.
Ablak mögötti életlen,
Esős városra ébredtem.
A kontúr halvány. Szemed nyugtató.
Kattog a sín, a nap fakó.
Érzem rajtad, nézel rég.
Színesbe fordul a köztünkség.
Szikra van, és végre könnyűség!
A falon kezünk összeér.
Ellenfény
Többé el sem engednél,
Ha lennék. – vágyakoztál rég.
Ez ugye, így van még?!
Hiányzol, érintés.
Ez most köztesség.
Szikrája tűnt kényelem.
Hozzád visszaérkeznék,
Hogy köztünk úgy legyen ismét,
Mint mikor új volt még.
ref:
Ölelj át még egyszer!
Élek, ha lélegzel.
Van ez, csak képzeld el!
Egymást megint álmodnánk,
És mint egy filmben, úgy volnánk.
Megyünk, és szól egy szám.
Hiányzol oldottság.
Kín a távolság.
Ez neked jó? Nem hiszem.
Most épp nagy az ellenfény.
Bennünk csend az egyszer rég.
Este van, hűvösség.
Fűtenger
Állj ki a télbe, ha bent dúl a vihar!
Szemlecsukásból törj ki, égjen a zaj!
Dőlj a hóba! Karod angyalszárny.
Szállj ki a mostodból! Fájni elég volt már.
Közben feldobban biztos, benned az,
Ami eltelt. Az, ami nem ment könnyen.
ref:
Fűtenger, napvilág.
Megtalálhatsz, menj tovább!
Meleg szél, parti ház.
Ez nem álom, meg ne állj!
Állat a vízért, ember az ízre hajt.
Fél, aki áll csak. Utazz, űz a moraj!
Nézz, az égre: barokk tejtorták!
Dőlj le a párnádra, álmodd magad hozzám!
Mielőtt ébrednél, érintéssel
Biztos helyre, egy könnyű névvel ments el!
Diadém
Beléd időm, talált tenger.
Te vagy hát a véletlen, akit hittem
Mindig éberen, hogy egyszer elér.
Kijárt cipő a magány, dobtam.
Szigetként kopár lenni. Csak a most van,
A többi áltatás. Vigasz és megvonás.
ref:
Ágtövisből diadém
Élni, ha nincs te meg én.
Úgy jöttél, mint a tavasz.
Most már biztos, megmaradsz.
Lidérc, csalán nem ér engem.
Ha itt vagy mellettem, kizökken
A betű-értelem. A lángod igéz.
Csatát csinált a hiány bennem.
Úgy jöttél, mint egy reggel. Megijedtem,
Hogy ez csak látomás, csak egy túlkapás.
Újhold
Újhold kelt.
Veled azt érzem, ennyi volt, merülj el!
Több ég kell!
Szemed nem ért, csak éjjel.
ref:
Úgy alakult, hegy alá szállt napunk.
Nincs már több kincs itt, ma a nappal elmúlunk.
Sár nincs rajtunk,
Nem dobálunk, nincs miért.
Most mindaketten
Kihajózunk a tengerért.
ref:
Úgy alakult, hegy alá szállt napunk.
Túl nagy lett itt a csend, fújja a szél a hamut.
Úgy alakult, hegy alá szállt napunk.
Nincs már több kincs, ma a nappal elmúlunk.
Talán néha majd még látsz
Az utcán, és megállsz.
Gondolsz, de jobb, hogy ez nincsen már tovább.
Végem veled
Pont került, nincs tovább.
Lombja hullt lett a fánk.
Pár estét elviszek,
Tényleg megyek.
Jó volt veled, nem titok,
Csak valahol elfogyott.
Elmúlt az egész, akár egy illat.
ref:
Felejtsd el, hol lakom!
Nem lesz több alkalom,
Keresni a kedvedet.
Nekem végem veled.
bridge:
Indulsz, és indulok.
A nap nekünk nem ragyog.
Pókhálósra tört tükör,
Ez maradt kettőnkből.
Véget ért a vágyidő,
Nem érsz el innentől.
Csend lett, és zűrzavar,
Épp a semmi tart.
Lesz még ebből is tavaly,
Nem lesz mindig zivatar.
Nyílik mással biztos, új könyv.
