Karomban egy párna
A tested helyett éjfélkor.
Így alszom el.
Tökéletes lóra
Vár a szívem.
Gyalog járok, senkivel.
ref:
Nincs holdfény, nincs gyertya,
És nincs szerelem.
Nincs mámor, mely ápol, csak éj.
Csak magány és hiány,
És türelem.
Az életben nincsen másik fél.
A gyakorlati élet,
A hiányodon átsegít.
Pajzsom a zaj.
Belemerülés van.
Elszáll az ősz.
Köd
Kösz a semmit! Indulok.
Ha felébredtél, ne hívj! Nincs rá ok.
A vodka tette, s a bánatok.
Itt a taxi. Most már asszem’,
Ez utcakész állapot.
Igazán fitt vagyok.
Csak valahogy köd múlna már el!
ref:
Légy nyugodt, jól vagyok! Csak a szív épp nem dobog.
Itt hagylak, kis halott. Bennem ez most elfogyott.
Légy nyugodt, jól vagyok! Csak a szív épp nem dobog.
Itt hagylak, kis halott. Elmúlik majd… El szokott.
Vízhiány és ágy-magány.
Az elmúlt éj, csak egy arcfoszlány.
Illatemlék, körvonal.
Mozdulatsor. Nálam zsáner
A kék szem, a barna haj.
A szemüveg nem zavart,
De valahogy mégse működött ez.
Sorskereső
Ház egy se maradt.
A tetőnkre bomba szállt,
Füstöl a nap.
Dokk, hullahajó.
Testek a tengeren,
Szívfacsaró.
ref:
Telenül, talanul, járunk.
Falevél takaró a sátrunk.
Kerítés, szakadék, tenger
Veled én, te velem. Bírd el!
Bírni kell ezzel!
Rét, csillagos ég.
Őszi fagyhalál,
Rendőrség.
Tér, áll a vasút.
Párna a járdaszél,
Álom a múlt.
ref:
Telenül, talanul, járunk.
Falevél takaró a sátrunk.
Kerítés, szakadék, tenger
Veled én, te velem. Bírd el!
Bírni kell ezzel!
Út fellege rút.
Sztráda a fény felé,
Csapda a kút.
Raktér, fejhez a láb.
Elfogy az oxigén.
Túlvilág.
Tónustalan
Titkos délutánunk elszállt.
Az órám széttörve, az ágy forog.
Rég elindultál már hozzá.
Belegondolok,
Ölel már. Hazudtál!
Gyenge vagy, annyira fáj!
ref:
Felborult a cabernet.
Tónustalan fekszem, hívj fel!
Mi lesz már?!
Lelőttem a lámpafényt.
Hagyd már ott a semmit, és gyere át!
Nem mozog a láb, a kéz.
Így marad, ha nem jössz, hívj fel!
Unom már!
Ne küldözgess több zenét!
Dobd már el a semmit! Hívj, hogy a kulcsa enyém!
Délben esküszöl, hogy elválsz,
Este vetkőzésnél beindulsz.
Mondj már el, vagy többé nem látsz!
Csapok, reng a polc.
Mezítláb az üveg vág.
Jobb, hogy senki se lát.
Farkasember
Öltözöm. Halványulsz bennem.
Vár rám egy másik jellem.
Változom egy más szokásba.
Új csatákba.
Az utolsó mondatot fogasra lerakod.
Nem vittél zsebedben tüskéket el.
ref:
Így maradsz már, háttal állsz a csendben.
Sok a szilánk, ma még lüktetsz bent.
Tompa levertség, nem kap bennem ágyat.
Vörös a nap. Sétálok egy új óceánnak.
Szóközök, feltűrt ingujj.
Tőröm a hangsúly.
Bent vagyok a város mélyén.
Inger van, húz az örvény.
Az utolsó üzenet valahol elakadt.
Mindegy is, ez már egy süllyedt hajó.
20 éves tea
Házak között járó karcsú szél a hídra ér.
A rakpart tiszta gally. Pont így mentél el tavaly.
Lámpavason pörgő boldogság, hol vagy már?
Híd alatt a hold. Egy nap ing alá folyt,
ref:
És az éj leszáll.
Felhoz minden szörnyet, sebeket cibál.
A múlt el nem áll.
Vörös tócsa test körül a nyár.
Lakhatatlan szíved, jégverem.
Képtelen csak engem hordani. Az a hívás, nem volt kínai.
A gondolat a csendben körbe jár, hazudtál.
Több mint egy malőr. Az a perc folyton rám tör,
ref:
És az éj leszáll.
Felhoz minden szörnyet, sebeket cibál.
A múlt el nem áll.
Vörös tócsa test körül a nyár.
Fontolások, borúk, sóhajok,
Egy napon visszatér a tűz. A szív új véletlenbe űz.
Addig bocs, nem vagyok!
Hallgatok egy füstös cumbiát. Iszom egy 20 éves teát.
Pálmaszív
Pálmaszív, pálmaszív
Égig nő a pálmaág. Sok roncs teher
Kötött rám. Elveszett a nyár:
A könnyűség, a túlkapás.
A szédülés, homály van, vissza-visszajár.
Éjszakám kék vonatán
Féktelen fent maradtam.
Pálmaszív, pálmaszív
Vállon él egy szőke grincs. A boldogság
Kabátban járkál, széke nincs.
A hangszerem majom-gitár.
Felhangolom. Eljátszom, szép a délután.
Éjszakám kék vonatán
Féktelen fent maradtam.
Pálmaszív, pálmaszív
Azt játszom, szép a délután.
Pálmaszív, pálmaszív
Azt játszom, szép a délután.
Elgurult a Föld
Többször körbe vitt a Föld,
Mire kiderült, megölt
A sok folyton hajszolt hangulat.
Így lett egyszerű a nap.
A szív nem húz, nem szakad.
Delem hosszan nézett háztetők.
ref:
Heves érintések, lármák, jó idők!
Amíg száguldás volt, vagytok, fel se tűnt.
Elgurult a Föld.
És csak állok ablakomban, tűz a nap.
Ez a fátyolos köd most már megmarad.
Végtelen a kör.
Parancs nem visz jobbra át.
Van egy egyirányúság.
Telem hosszan nézett háztetők.
Esti dal
Megvolt. Ez a nap vége.
A smink már a zsebkendőben.
Az arcom meztelen.
Nem lát senki most engem.
A csend bent nem jön el.
Éber megint az éjjel.
Zeng még az az esti dal,
A zsongás órákig tart.
ref:
Gyönyörű fényár
Tágul a párnán.
A hold a párkány
Szélére ül.
Az éj szakállán
Csillagmorzsák.
A tükörben egy férfi
Meztelenül.
Mámor. Megállt az óra.
Jó így! Nem kell lámpa.
Az udvar sárga, és csendes.
A fáradt lebegés édes.
Nem vagy, de semmi baj,
A játék pörget és megtart.
Hangok, színek, képek
Ha visztek, nincsenek évek!
Fa nőtt a házad elé
Pár szerelem, jó idők, nagy esők. A film lassan kifut.
Úgy merülök, mint a kő, mely a mély vízbe húz.
Szűk cella már ez a test, a kapuőr mindjárt kidől.
Nagy a láz. Gyere csend mielőbb!
Egy lélegzetben indulok el, nem viszlek magammal. Sírj, ha fáj!
A léghajó messzire száll. Ég leszek mától már.
Hét héten át visz a szél, velem már nincs semmi új.
Útravalóm csak a hő, 8 gramm a súly.
Nincs nevem itt, se nemem, egységes színkód a kék.
Aki jön, odaadón beleég.
Egy felhőből majd visszatérek, esővízként földbe csorgok.
Nézd, fa nőtt a házad elé! Mindennap ülj mellé!
