Amorf Lovagok – Tócsarobbantó

 

 

 

Tócsarobbantó

A sárga esőkabátot kapd fel,
És a várost szorítsuk falhoz ma!
Eső van, bújj el utca!
Robbanjon minden tócsa!
Legyen a járda tarka!
refr:
Kalandos színekbe öltözik a ház,
Egy galamb totyorog sárgán.
A lila troliról csorog le a máz,
Hát végre színes az utcánk!
Kalandos színekbe öltözik a ház,
Egy buldog pacsit ad kéken.
Az arany kukákról csorog le a máz,
Hát végre színes lett minden!
Ha futsz is, a kapucnidat tedd fel,
Fröcsköl szerteszét a tócsa!
Autókra tengerzöldet,
Az útra égszínkéket,
Robbant a gumicsizma.

Janicsár a 3 Testvérben

A hajnal izzópiros már,
Álmos a gyros-bár.
Nem pörög a hús a rúdon,
Egy cingár legény elaludt.
Horkol az asztalon,
Csatát álmodik,
A mezőn buggyos
Nadrágban kardozik.
refr:
Kaftánja kék, sár a bajuszon.
Villanó foga kiskakasnak a krajcárja.
Szájában kard, és szól a dob.
Varkocsán gumi, ló után köti a hullákat.
Zászlóval int, áttrappol a hídon.
Kantárszakadtáig vigyáz a koncára,
Szultánjáért harcol vakon.
Szőnyegére ül, turbánban repül Mekkába.
Füst dől az orrlukán,
Félhold a zokniján.
Holnaptól a bástyát
Beveszi sok janicsár.
Ő nem lő, létrát dönt
Neki a várfalnak,
Pattog, mint egy légy
És kóstolgat.
Karóba húz, borotvál,
Ezt-azt lenyiszál.
Karok, a lábak kukába,
Máglya füstje száll.
A tűzön nyárson test forog,
Izzad sok gonosz.
Ellenségből lesz
A jó gyros!

A laszti

Messzeviszi lasztim a folyó,
Slágert fütyül dróton a rigó.
Hasa hordó, dala borzasztó,
Tokacsikaró.
Nincs a telken nálunk térerő.
A parton fekszik minden fényevő.
Pereg a nyáridő.
refr:
A lasztiról a pöttyöket
Lesodorja egy sziget, és
Felkapja egy hullám.
Pattogtatja délután, nézd,
A habzó homlokán!
Az óceánban ébred a labda.
Bálnák úsznak el majd alatta.
Kalapomra csepereghetnek
Cigánygyerekek.
Engem ez már hidd el, nem zavar!
Szörpöm felhígítja a zivatar.
Ha hazazavar, sem baj.

Lyukas dió

A kiürült utcán január kószál
Pemetefül sapkában.
Kályhát ölel otthon a város.
Szunnyad a játék a ládában.
refr:
Lyukas dió ez a nap.
Fabatkát sem ér. Dagadt
Dunyhákból hull a hó.
Aludni volna jó!
Pattog a tűz, kordul a bendő,
Fehér égen bomlik a felhő.
Horkol a hernyó, bábja a pokróc.
Tavaszig úgy él, akár a gombóc.
A lefagyott fákat zúzmara lakja.
Latyakos lett a nadrágom alja.
Az ablak párás, ujjal ráfestek
Egy mosolygó arcot, és pálcika testet.
Karika a fej, pontok a szemek.
Az orr egy vonal, csigák a fülek.
A száj félkör, a hajszál égnek.
Táncol a pálcika háttal a télnek.

Zabagép

Fánkok, piték, rétesek,
Pudingok, és krémesek,
Bukták, vargabélesek
Ha rám néztek, én szétesek.
Narancsvelős madártej,
Málnapüré, karamell,
Indiáner, puncs, eper,
Törökmézre macskanyelv
Ha szorít az inged, hát dobd csak le!
Linzer, habcsók, baklava,
Máglyarakás, krémtorta,
Túrógombóc, sült ostya,
Szívet tapos laposra.
Vattacukrok, kelt tészták,
Banánhajók, piskóták,
Gubák, hájas pogácsák,
Mindhalálig barátság!
refr:
A kamrában felülök a polcra,
Tomporomon ring a háj.
Ölemben egy égő csokitorta.
Szétharapom, gőzölög a száj.
Drázsfészek, puszedli,
Kuglóf, lepény, hókifli,
Gesztenyeszív, somlói,
Áfonyalekváros gofri.
Belevele meggyes, nutella,
Túrógyűrű, zabkorpa,
Körtekompót, sült alma,
Csörögefánk, marlenka.

A kavicsgyűjtő

Az utca kajlán hajlik, a bolt nyitva.
Macskakövön csúszkál a napfény.
Dundi mosoly a boltos bácsi bajsza,
A szomszéd kislány a sarokra ér.
Arca piros alma, a szája szilva.
Az őszi szél a copfját egyre fújja.
Egy kavics maradt a bal zsebembe’,
Hogy ne vesszen el, tartom a tenyerembe’.
refr:
bebebebe
bebebebe
Megfogom kezét a kislánynak,
Így érünk a hentes bolt elé.
Bajusz bácsi lássuk, mi megy nálad!
Mit tudsz adni egy lapos kavicsért?
Szörpölünk, a bácsi adja bőven.
Lili boldog, lába lóg a széken:
“Ha felnövünk, te leszel a férjem!
Gyűjtsd csak a kavicsokat szépen!”

Hapi kapitány

Hapikám, fel a horgonyt! – üvölt a kapitány.
Remek szél kerekedik, jó az irány!
Délszaki tengerekre hajózzunk el!
Ha leng a szakáll, menni kell!
Hapikám, kösd szorosra a vitorlát!
2 fok bal, nyugatról egy szikla, vigyázz!
Elég szűk szorosokon haladunk át,
Elérjük ma Ázsiát!
refr:
A hajnal Borneonál ér minket egy lagúnán,
A parton papagájok szotyiznak egy gorillán.
Az Ezersziget a térképen délkelet.
Ez aztán élvezet! Dőlj hátra, a szél vezet!
Hapikám, fejünk fölött sok a sirály!
Hajnalban kap a hal, hát kelj fel korán!
A hálót dobd egyenest a hullám elé,
Szigonyoddal szúrj belé!
Hapikám, fogd erősen a kötelet!
Sose tedd a tengerbe fenekedet!
A cápa sok, veszélyes a pancsikolás!
A kalózokkal is vigyázz!

Bim-bam sziget

A Bim-bam sziget, mangóliget.
Kagylóhéj, mit a tenger kitett.
A pálmafákon kókuszdió.
Kolibrifütty megy, nem a rigó.
Egy varánusz a parton fekszik,
Az elefántok a szigeti taxik.
Lopnak a majmok kekszet, ékszert.
Ez igazi dzsungel, nem csak képzelt.
refr:
Bokáig vízben a flamingók,
Bíborba borultak a bimbók.
Alkonyat van.
A tetovált szemekre lepke száll,
Lábszárcsonton egy kannibál
Altatót fúj.
Hátán pörög a tarajos teknős,
A víziló orra kissé szeplős.
Egy skorpió benéz a lukon,
Narancsfaágon ül a piton.
Lándzsarózsa, kamélia,
Leguán, tapír, vanília,
Ananász, bambusz, datolya, mangó,
Kaucsuk, lián, citrus, pondró.
Bokorban túr a trópusi disznó,
Az esőerdő zsúfolt viskó.
A tűz megvéd, nem csak fényjel.
Banánlevéllel takarózz éjjel!

Kiszakadt a farmerem

Kiszakadt a farmerem.
Kicsúszott a motor
A buckás terepen.
Könyökömön szürke por,
Pörög a kerekem.
refr:
Húzz
Föl a földről, nagy ember!
Húzzunk
Le a lejtőn még egyszer !
Pocsolyákban gázolok.
Robbannak kövéren
A paca darabok.
A csizmán a sár dagad,
Ropog majd a napon.
refr:
Húzz
Föl a földről, még egyszer!
Húzzunk
Le a lejtőn ezerrel!
Nyikorog a gépcsoda.
Cefetül zakatol
Az ide-oda.
Belilul a térdkalács,
Kalimpál a boka.

Derekamon a Balaton

A hajam hanyagon hátradobom,
Derekamon a Balaton
Hullámzik. Egy teli vagon
Táborozó van a tavon.
A kölcsönzős agya radír,
A lángosról csorog a zsír,
A nap úgy tűz, ahogy bír.
Feküdjön ki, aki fakír!
refr:
Na gyere hapikám!
Tombol a hullám.
A matrac vár,
Hát vágtass a hepehupán
Szélparipán!
Fröcsköllek, sikítozol,
A nád szélén csuka rabol.
A bóján túl mélyül a víz,
Óriási ez a lavór.
A szélben száll egy szitakötő,
Neki ez a szabadidő.
A lábmunkám az kitűnő,
Úgy siklok, mint a kacsakő.
ref.2.:
Kaja, árnyék, rádió
Ennyi kell ma csak!
Vízbe lóg a lábikó,
A hajó egy kupak.
Kaja, árnyék, rádió
Ennyi kell ma csak!
Apa ingéből kilóg
Alul a pocak.
Kaja, árnyék, rádió
Ennyi kell ma csak!
A hekk illat csábító,
De az íz vacak.
Kaja, árnyék, rádió
Ennyi kell ma csak!
A pléden kártyázgatni jó,
Az adu épp a makk.

Legyél te is feltaláló!

Byron szökdelt nyáron,
Kezében nylon,
Az óra: három.
Figyu, Byron!
Amikor te élsz,
Nincs is nylon,
Cuccodat eszi a penész.
Fulton feküdt a pulton.
Arra gondolt,
Jól a hajó bolt.
Figyu, Fulton! A hajót
Te fedezed fel.
Találd ki gyorsan,
És kapitány leszel!
refr:
Heuréka!- szólt a dinka
Az éj virgonc kék tapéta!
Rajta csillag, a hold izzad.
Keményen hajts, amíg virrad!
Égre-néző, gangon-álló,
Legyél te is feltaláló!
Barátom, a japánok
Megveszik a járgányod!
Newton ült a kúton.
Rájött arra,
Lefelé esik az alma.
Figyu, Newton!
Okos vagy, belátom.
Passzold az almát!
Lehetsz a barátom.
Stephenson, ha kicsi a zubbony,
Új ruhád úgy lesz,
Ha rajzolsz mozdonyt!
Fejtsed meg rögtön,
Hogy pöfög a gőzgép!
A peronon vár rád
A szotyizó jónép.

Kalózleves

Csendes lángon egy csont szundít.
Délelőtt van, hab lebeg.
A fedő billeg, a lé táncol.
Ne sózd meg, még nem lehet!
refr:
Szépen fő a kalózleves.
Tél van, ez így tökéletes.
Pipál a fazék, gőze heves.
A kinti fagy most nem érdekes.
Sárgarépa, Gyökér, zeller
Beugrálnak. A hagymaember
Ruhástul jön. A bors és a só
Az aranylében a hátsó hajó.
refr:
Kész lett a kalózleves.
Az íze, hm! Tökéletes!
Pipál a fazék, gőze heves.
A leves erőt ad, egészséges.

Napséta

A Nap járkál a Földön körbe,
Mint egy őr. A reflektor fénye
Mindent ér, pásztáz egyre.
Bárhol vagy, érezd magad megfigyelve!
Állandó az őrjárat.
Nem alszik, mégsem fáradt.
Úton van, el nem téved.
Ha nem látja senki, akkor énekelget:
“Ring a Balaton. A szép Badacsony
Nyári délben, jó kalapom.
A Börzsöny, a Mátra buckalakó.
A Hortobágy egy teveitató.
Hűs a Tisza vize, Zeng a Bakony.
A Vértes kedves, nem tagadom.
A Káli-medence fényre való.
A hó a Pilisben ágytakaró.
Rőt a galagonya, lángol a domb.
Virgonc szél fúj, pöndör a lomb.
Az őszi varázslat felkavaró.
A Kiskunság egy fügemagozó.”

Cseresznyefa

Karesz ma palacsinta lesz. Úgy legyen!
A fán cseresznye terem,
Terem-terem. Szeretem
A magját pöckölni felé.
Szerteszét gurul rajta.
A pólóján szép foltokat rajzol épp.
Piros dömperen zenél fésűjén.
Leszáll egy szarvasbogár,
Táncra kél az ujjhegyén.
A nyár lassan eltelik.
Falevél kócos fán ing, végül földet ér.
A peremén ülünk te meg én.