Ágytalan éj.
Nézem az arcod, az érzelem kábít.
A vágy elemészt.
A valóság kerget, a képzelet csábít.
Mért’ van ez így?
Mondd, hova tűnt el köztünk a lényeg?!
Légy eleven!
Fulladok ebben a langyos csendben.
Unom azt, hogy nem lépsz. Kell a játék!
Mozgás kell és hév!
Szeretem a hajszát, fő a szándék.
Mondd, hová tűntél!?
ref:
Maradjunk együtt még,
Tudom, hogy ezt akarod.
Nem vonz, hogy el lennénk,
Én ebbe belehalok.
Ez a Holt-tenger,
Nekem sodrás kell!
Ülsz, nem is élsz.
Percig se félek, hogy máshova fordulsz.
A láz belevész
Ebbe a nincsbe. Levert vagy, elbújsz.
Mért’ van ez így?
Mondd, hova tűnt el köztünk a lényeg?!
Légy eleven!
Fulladok ebben a langyos csendben.
Unom azt, hogy nem lépsz. Kell a játék!
Mozgás kell és hév.
Szeretem a hajszát, fő a szándék.
Mondd, hová tűntél!?
ref:
Maradjunk együtt még,
Tudom, hogy ezt akarod.
Nem vonz, hogy el lennénk,
Én ebbe belehalok.
Ez a Holt-tenger,
Nekem sodrás kell!
Engedj el! Már nem érzem.
Engedj el! Ugyanúgy félek.
Engedj! Ha szeretsz tényleg,
Engedd, hogy véget érjen!
