Napsütötte Erdőhát.
Fésű-szellő járja át
A tisztást,
A berek sziklás mellkasát.
Tökhintóban könyököl
A királyfi. A karján szőr.
Hátradől.
Az út csupa gázló és gödör.
Törik a kerék a kanyarban,
Visítva iszkol a vadkan.
A kantár
Lobog a habzó pofáján.
A vízmosásból füst száll fel,
Egy tündér énekel.
Szép a lány.
Kiskutya ketyeg az oldalán.
refr:
A lankán csúszik a délután.
Szemlesütve ülnek,
Arcukat a fénynek fordítják.
Ez a szerelem már nagyon van.
Egy sárga angyal odarobban.
Kazettán a Lajcsi trombitál.
Kereket cserélnek,
Amíg halnak, élnek tovább.
Eperfa-hordó a bakon,
Csapra veri a lakodalom.
Zeng a húr.
Mindenki eszi, amit túr.
Ruhák suhognak, az óra jár.
Csillag az égen nem határ.
Félhomály.
Mindent szabad, sőt muszáj!
Vágta
Lóhalál a város,
Dolga telt az utca.
Nem fáj épp a nincsen,
Elfedi a vágta.
Éjjel majd biztos, újra jön.
Megjelensz a csendben
Egy elképzelt képben.
Leülsz bent az ágyra.
Míg ég lámpa, azt játszom,
Jó együtt nagyon.
ref:
Talán sokszor szebb, az elképzelt
Szerelem, az átéltnél.
Nekem még is kell, hogy tényleg létezzél!
Kibomlott az este,
Nem volt jó nap ez se.
Egyedül a zajban
Ami vitt, hagytam.
Hol vagy már? Fázom, fúj a szél.
Ne kopogj, csak lépj be!
Minden napom vége
A hiányodban úszik.
Történj már meg, szédülök!
Most már én jövök!
