Nem lakom sehol, de van sok győztes háborúm, és van nevem.
És van vizem, és zsold, a táj is rendben van, de nem vagy itt velem.
Égő cédrusok közt járok, örök készenlét az életem.
Porvihar és kórterem.
Nincsen hátra, nincs előre, minden este kell egy robbanás.
Az elvarázsolt belső tájon láz, és hajlam a harcoló darázs.
Ingzsebemben karcolt fénykép. Fájdalom, csak ennyi vagy ma már.
Tevevér a tű fokán.
Csontdaráló össztűz készül, csuklyát húzok, felőlem mehet.
Egy tár van, hogy eltalálj, ha mellém lősz, védd az életed!
Lőporfüstből előlépek, tőrrel szájban rád vetem magam.
Gyors leszek és hangtalan.
A zászló fent, hát támadás!
Tűz, vér.
Az égről most is néz a madár.
Mrs. Hannibal
Te jöttél nekem.
Helyre hozni ezt,
Most már nem tudod.
Szétszakadt a kép bent.
Bejöttél nekem.
A falnak, mint a tank,
Úgy nyomtál, ha fájt is,
Ez nem zavart.
Kuncsorogni kár,
A trükk itt nem segít.
Elrontottad ezt.
Nézd a vért, megint!
Jelentéktelen most,
Amit beszélsz.
Nincs feloldozás.
Ez itt véget ért.
Kialszik a gyufafény,
Leáll a forgalom.
A szám közelít,
A szíved kilopom.
Maradj még velem!
Lék a melleden.
A szív tenyérbe fér.
Elkötöm szépen.
Hűs az ércsipesz.
Kérlek, nézd el ezt!
Borszeszégőn főzni
A kést minek?
A fűrész bőrt hasít,
Leválik a láb.
Padlót ér a kéz,
Hull a csontszilánk.
Kialszik a gyufafény,
Leáll a forgalom.
A kés megeredt,
A szíved amulett lett.
Kialszik a gyufafény,
Leáll a forgalom.
Egy kés kipakolt,
A szíved alig ápolt.
Kialszik a gyufafény,
Leáll a forgalom.
Már az enyém a szíved sushi tálon.
Már az enyém a szíved. Kaviárom vagy.
A szupé csodaszép, és a villán
száz meg száz Michelin csillag pulzál.
