Vigyél messze május,
Vezess a nap felé!
Szélvédőn a lábam,
A kezemben chardonney.
Göndörfürtű fák közt
A szél csak lehelet.
A lányok, hogyha megjössz,
Nagyon szeretnek.
refr: Nézz mélyen a szemembe, Tedd a kezed a farzsebembe! Hajolj bele a hajamba, Dúdold bele, hogy Labamba!
Ingüket letépik
A rajtam hagyott szemek.
Bonts rügyet tavasz,
Bimbóm a szív felett!
Napsütötte utcán
Állni most a jó.
Virágzik a test,
Szívszenzáció.
A kéményseprőjárdán
Macskák napoznak.
Az ablakokban párnák
A fénytől dagadnak.
Könnyebb így az álom,
A rosszkedv elvonul.
Vasárnap a Föld
Virágba borul.
Felvettem a szűk toppomat, A körútra mentem délelőtt. A bugyi-bolt előtt megálltam. Megvettem egy meglepőt. Felhívtalak dobogó szívvel. “Sok most a dolog kiscicám…” A Vigyázz Lépcső Borozóból Szedtelek ki délután.
Ópium
Írások égnek némán,
Máglyán hal meg az értelem.
Azt a hajnalt sose feledem,
Mikor megborzolt az a szél.
Most nincsen más, csak a csönd van.
Darázsderekú felhőkből
Lassú eső hull.
Ez a szerelem véget ért.
refr: Ópium, hozz álmokat! Lepkeszárnyú délibáb Minden egyes pillanat. A boldogság ágyra jár.
Lezárt szemhéjam vászon,
A belső film hosszú álom.
Nem ébredek már fel
Többé soha talán.
Őrlángra tettél engem.
Elhagytál, megértettem,
Ösztön csak a szerelem,
Gyengeség, villamosság.
A ködben tompa földfény
Dereng. Gyilkos örvény
Ránt el, ragad messze.
Nevünket ne keresse
Többé senki a fába,
Kivéstem. Ha járna
Bárki eztán arra,
Ki vagyunk már kaparva.
Hideg láng
Csiklandós a vérem, biztos nőd
Leszek holnap kedvesem.
De ma még gyászolok.
Az ok, egy elment szerelem.
Az elsőre még várnod kell,
Hogy ott legyek benne.
A szépség csak egy hideg láng,
Nincsen meleg mellette.
És ott fekszünk majd meztelen,
Az ágyban ér a dél.
A galambszürke szobába
A napfény visszatér.
Délelőttök a kádban
Te vagy a hab a fürdőben,
Libamáj vagy a hűtőben.
Te vagy a sóhaj a paplanon,
A jégvirágok az ablakon.
Te vagy a tavaszi áradás,
A vihar előtti villanás.
A folyton nyüzsgő Oktogon,
Az összenézés szombaton.
Te vagy a csókolatlan száj,
A propellerrel borzolt táj,
Az Ökörsütő huszárok,
A fényképező japánok.
Te vagy a kocsiban a duda,
A túrós csuszás Óbuda,
A nedves mezők illata,
Az egyetlen, ki megkapna.
refr: Te vagy a kulcs a kilincs alatt. Te vagy a fütty a madárban. Egy jegyszedő vagy a Dagályban.
1. Minden szavad felém szalad. Te vagy az ágy, a párna. A délelőttök a kádban. 2. Szerelmesen zebrán szaladsz. Alkonyat lesz, ruhátlan Megfürdünk a Dunában.
Te vagy a sodró lendület, A csíkos zászlós őrület, A rózsavörös ébredés, A szellőpuha érintés, A karokbazárt vallomás, A céltalan csatangolás, A munkába elindulás, A sarkomon befordulás.
Te vagy a belső sugallat,
A ki nem mondott fogalmak.
A születések köldöke,
Az erdők őszi okkere.
Te vagy a hajszínváltozás,
A behunyt szemű lángolás.
Az vagy nekem, mint a nap
A kovászos uborkának.
Klímamenekült
Rólad álmodtam, folyó voltál.
Nyárelő volt, kiléptél.
Széles házakat, a várost fákkal,
Mindent magaddal vittél.
Így lettem klímamenekült.
Háború voltál, fagyos szellő,
Rózsaszínre festett ég.
A bunker bagószag.
Atomfelhő maradt, mikor elmentél.
Majd csak elmossa az idő.
Katapult
A hinta száll,
Közel most az ég.
Rajta ül egy srác
És én.
Szárnyalunk.
Szerelmeskedünk.
Fáj, de mégis jó
Nekünk.
A gép zuhan, a füst vakít.
Lángra lobban karjaim közt, eltaszít.
Nem lángolt így senki értem. Égünk, élvezem.
Száj a szájon. A katapult muszáj!
Rozsdabarna az ég alja, és mélyvörös a táj.
Sziklaszirt,
Zajos landolás.
Nincs már meg e perc,
Se más.
Elégtünk.
A magunk szerteszét
Szórja földeken
A szél.
Az erdő ég, hát földet ért
A vadászgép a hegy mögött. Hulladék
Száll belőle, és pár bomba ráhull a városra.
Megérzések, álmok, jóslatok
Nem mondták neked, hogy holnap nem vagy már sehol.
Híradók, filmek, és a plakátok
Nem szóltak, hogy holnaptól már nem kell kabátot
Venni többé. Jön egy új világ.
Nem lesz benne mozgás, de akkor már
Elaludtál.
