Almafatönkök a kandallóban,
A rostokon árad a gőz.
Asztala roskad a szeptembernek.
Lassú esővel az ősz
Kelleti báját. A könyökutcán
Kacagó bakfist kerget.
Hajukat dobálják, úgy vetkőznek
A körtemellű kertek.
refr: Maradok itthon, teli tálról Eszem a szőlőt. A Bermudákról A vágy üzent, tavaszig üdül. A nőknek már csak a kukta fütyül.
Egy nyüzsgő levesestálban
Keverek hármat balra.
Mézként folyó délutánban
Kiülök enni a padra.
Nádtollal festett tájkép
A virágok orgiája.
Cipófenekű habos felhő
Szálkát szitál a számba.
Turf
A vega-blondok elmennek Eu-ba.
Ott nincsen pollen-allergia.
Mentaszószos borjúheréket
Rendelgetnek wap-os csibéknek,
Kik hajukat dobálják, úgy fordulnak.
Bagariabőr kulcstartókat
Árul egy vak, és szól a mantra:
Én maradok itthon. A tapétáról
Eszem a szőlőt. Holnaputántól
A sörcsarnok víg levegője
Se kerget többé lepedőmre
Senkit. És a végén
Nem eszek húst, és nem lesz tévém.
De addig szól a mantra:
Várost viselek a kalap alatt.
Az élet pezsgő, minden halad.
A gallérja kék az égnek. A lég
Kissé párás. Kibontja sátrát
Az éjszaka. A nap alászáll.
Aludni tér mára fény.
refr: Ne légy finnyás, együnk sötétet! Éljünk úgy ma, mint a növények! Hangulatunk a belső pamlagon Szesztelenül meztelen nagyon.
Virágszirmok egy rózsaszín kádban.
Felébredek. A konyhában
Ott könyököl kredencen a bőr.
A szájában cigi, mondja, hogy szeret,
Mindenre nyitott, mit együtt lehet
Csinálni. Kár, hogy ez nem motivál.
