Parádé, pomádé, a flanc és a pucc
Manapsági mámor. Ha esetleg tudsz
Szélest vigyort vágni, csapatba vagy komám!
Szökdécselve lépünk a pillangók után.
A nyakba kötött kardigán
Nyakba kötött kardigán a séta délután.
A Belváros ritka szépe erre jár talán.
Napfény hull a macskakőre, a szoknyáját szél
Borzolja fel, pont, amikor a szívemhez ér.
A búfalóban álmodom, hogy visszanéz ma rám.
Ha így volna, odalépnék, és elmondanám,
Két érték van a világban, nem vitatható:
A sörcsarnok víg levegője, és a dagadó.
refr: Minden percem végében ott van Az érzés, hogy kimondjam: A város levendulavíz, Holnapra elfújja a bríz.
Ezen kissé meglepődne. A sápadt napsugár
Mosolyt csalna arcára. Irány a zengeráj!
Császárkörtét szopogatnék, egy melódiát
Elfüstölnék, s átgondolnám, hogy is van tovább.
Hazavinném, lefektetném nagy párnák közé.
Puha pára fedné testünk. Mindenem övé.
A hajnalpír finom vöröse úszna homlokán,
Minden bánat elkullogna Szent Mihály lován.
Délidőben
Délidőben a járdaszélen szalonnát szel a szél.
Szalmakalapban járjuk a várost. A nőm szilvakék
Selyemszoknyában, a szemében denevér vak szerelem.
Elvárja, hogy a séta végén belőle dal legyen.
Egy olyan szép, hogy az agglegények és minden szingli lány
Erre a számra csókolózzon a parkban délután.
Tarka vidámság, pár buja szép szó volna erre jó,
De valahogy ma se csókol homlokon Kozsó.
refr: Maradok, aki voltam, Egy kizsebelt részeg a hóban. A szívemet elemelték. Sok nő keresi, hol van.
A nyárfák kertje, mint kelengye nincs zsebemben rég.
A magasban állok, úgy kiabálok, mély a szakadék.
Hát nem járok lentre, csak hetente. Úgy vészelem át,
Hogy benzinként a szervezetbe komlóvirág-teát
Húzok a kútból. A fehér habját későbbre elrakom.
Majd abban fürdök, ha szólnak a kürtök azon a szép napon,
Mikor lejönnek értem, mennyei vértben lifttel az angyalok,
És fülembe súgják: “Máshol telnek eztán a holnapok”.
A dióhéj hajós
Bióélményben gazdag helyszínen
Zöldvendéglő áll. A szerelem
Ezen a helyen biztos létezik,
Dióhéj hajókkal érkezik.
Kivont karddal ordít, partra száll,
Éket ver szívünkbe. Ami vár,
Már régóta nem történt velünk.
Most nem is kell érte küzdenünk.
refr: Álmom a médiában dolgozni, Festett szőke nőknek horkolni. Szülinapomra tűzijáték legyen, Meg a léghajóra örök bérletem! Azzal mennék boltba délelőtt. A pultra vernék: “Kérek megint öt Havannát, hogy elmúljon a nap! Vagy tudod mit? Ma legyen inkább hat!”
A barackosban történt végre meg.
Átbeszéltük mi-hogy kellemes.
Fűben feküdtünk és a nap lement.
Jól kardozott az Ámor-regiment.
Hogy révbe ért hajója, nem csoda,
Hiszen ez a szelek hónapja.
Úgy képzelem, tényleg így megy ez.
A verandán a szomszéd éljenez.
Fapados űrutazás
Éltem kicsit a régi koszban,
Sejtem mi lesz a kozmoszban.
Felrepülünk a hétvégére,
Mindegy mi megy a tévébe.
A csillagrét jó hely, nézd meg!
Fektesd ebbe a zsebpénzed!
Elérhető szórakozás
A fapados űrutazás.
refr: Élj a mának, ne a mamának! Mutass fityiszt a belvilágnak! Költs a nőkre, legyél sportos, Felkészült, és nagyon hangos! Élj a mának, ne a mamának! Ments a vízből katicákat! Ne légy finnyás, együnk sötétet! Keressünk a Marson közértet!
Ne ülj otthon! Emelt fővel
A Vénuszon sétálj nővel!
Mesélj neki a színekről,
Benyomásról. Szerelemről
Már ő fog szólni pár szót szendén.
Hallgasd végig, mintha kennéd,
S vágnád azt, hogy miről beszél!
A női lélek csupa szeszély.
Világvevő rádió
Világvevő rádió, minden eladó.
Lányregényre marketingolt a portfolió.
Utaztatnak pletykát, pikáns információt
A mindhülye titkárnők. A férfiak se jók
Semmire, csak üldögélnek irodájukban.
Magányosan élnek, de nagy kocsijuk van.
Tinilányok cigit kérnek a megállóban.
Gyalogjárók szotyoláznak, csaknem este van.
Az utcákon ilyen tájban, napszállta után,
Búvárhadak molyolgatnak a kitolt kukán.
Felüvöltök a lassú buszra: “Vigyen messzire!”
“Nem úgy van az kérem szépen, bérlet kell ide!”
Belvárosi bulvárlapok sárban hevernek.
Egy bárba térek, kivasalom gyűrött hetemet.
Szende szívbánatom pohárba mártom,
De valahogy a sörözöttség ma nem barátom.
Kereslek, bár nem láttalak eddig soha még,
S hogy létezel se biztos. Minden sötétkék.
Karcsú törzsed hajlik
Prológ:
Viszket a falu, szép ruha Pest.
Nappala dús, este üres.
Egy nyári dal, s a homokos part
Jár a fejében. Aránylag el van
Magához mérten.
Alig érez, örök tél ez.
Karcsú törzsed hajlik, ring az esti szélben.
Büszke nyárfa miért állsz, mért búsulsz a réten?
Majd elhozza a holnap egy zacskóban a holdat.
Koronádra tűzi, veled marad, míg tűri.
Aztán eldőltök végleg, mindkettőtökben érett
Vágy lesz bármi másra, az édes elmúlásra.
Pár szerelmi képzet is így ér néha véget.
Ő nem jön el, te várod. Vagy eljön és megbánod.
Mindaz mi jó lehetne, akkor úgy se lesz már benne.
Hát pár ostoba álmot, most a fának nekivágok,
És leások mélyre, az érzet fenekére.
Kitisztul a képlet, míg álmodoztam tél lett.
Zarándok évszakok
Zarándok évszakok járják a földet,
A tegnapi tél ma Kongóba tart.
A sápadt nap nem figyel minket.
Délig alszik, ne is zavard!
refr: Kikent tepsiben a hajnal Pirosra sült. Egy angyal Égre tette a napot, És mindent égni hagyott
Toklász a bokámon, a mezőn járok.
Pasztellszín égen papírsárkányok
Úszkálnak rózsafa vázon.
Disznóim vérzenek hó-paplan ágyon.
Pálinkát böfögnek kövér böllérek,
Jókedve volt az őszön főtt körtének.
A nap nem rest, belekezd egy új reggelbe.
Vágtató ménes száguld szét fejembe.
Zöld hullám
A Régi utcákba néz a nap.
Az utak folyók, az autók halak.
Úszunk ketten a rakparton épp.
A zöld hullám sodor, a város nyakék.
A gallérja kék az égnek.
A lég kissé párás. A hajad ma szép.
Szirén dal szól, a szív dala tán.
Meglódul velünk a karaván.
Kátyus a táj, az út dobál.
A fejre sapka, a nyakba sál.
Felszállnak a nagy télködök,
Tavasz lesz. Bevert könyök
Jelzi jöttét. Szeretni kell!
A rossz dolgokat az söpri el.
Ne akadj horogra! Maradj! Nekem
Bármily szar is, ez szerelem!
Zöld hullám
A réglátott utcákba néz a nap. Az utak folyók, az autók halak. Itt úszunk ketten a fenéken épp. A zöld hullám sodor, a város nyakék. Egy rózsafüzér, gyöngysor vagy más, Lassú és hosszú kirándulás. A munkának vége. Beszéljünk végre Magunkról kicsit! Üljünk a stégre! Legyintesz: Minek? Nem kell ma táj! Csak érjen már haza a karaván!
refr: Majd fékezünk úgy is, ha azt mondják vége. Kocsit váltunk. A legelejére Vissza kell állni, tán minden jobb lesz, Vagy ugyanilyen. Ma még mindegy.
Elég volt! Kiszállnánk a metrónál, Vigyen le mélyre, a pokol már vár! De egy felhő mögül kikacsint a nap, Eloszlik, ne félj a forgatag! Felszállnak hamar a nagy télködök. Váltok, adj gázt! Mondén körök Várnak ránk, hát sietni kell! A rossz dolgokat, ne hozd ma el! Ne akadj horogra! Maradj velem! Mondjuk ki végre, ez szerelem.
A rossz frizsider
Prológ:
Az irhabundás utaztató nagy csordát hajt éjjel.
Ájulás a végállomás, néhány kilométer
Hátra van a bakelitből. A bú sarokban brékel.
Izzadt testek sóhaja árad szerte-széjjel.
A testem rossz frizsider,
Minden megromlik benne.
Mit betettem este,
Méreg lett reggelre.
A láb tétova gép.
Monoton mozgás
Minden lépés,
Mi nem visz hozzád.
A szív rossz facsavar.
Nem tart semmit.
A menetben
Csak rozsdásodik.
A fej kiégett körte.
A gondolat körbe-
Járkál benne,
Nem talál fényre.
A test, a fej, a láb, a szív
Frizsider, facsavar, tétova gép.
Az asztalos ufók
Minden éjjel az ufók eljönnek érted,
És így szólnak: “Te pufók, elviszünk széknek!”.
Minden éjjel azt hiszed, hogy végre álmodsz,
Pedig csak az ufók szólítanak lábhoz.
A végén még megkérdezik: “Jó e így, vagy kell e párna?”.
Füstüveg mögött a mátka sikongat. Közeledik a burához
Harci ladik. Nagy kupac a fegyvertára. “A lábat ki kell fúrni!”.
Elindul feléd a kurbli.
Senki nem moccan, míg verik.
Benn a várban ötven fáklya.
Hazafelé
Prológ:
Eltitkolt réten pásztortűz ég.
Szalmaszál-fonálon csúszkálva lép
Földre az újév. A láng fárad.
Nemrég a gyerekkort vezette fának.
Vége a nyárnak, a nők leálltak.
Átállítódok, a téli világnak
Más a tempója. A hó szürke pólya,
Városi ebek liberója.
“Nem kéne lenni.”- gondolom sokszor.
“Hülye vagy? Igyál! Bassz! Boxolj!
Hiszen az ember ettől férfi.
A számlát ráér a végén kérni!”.
refr: Valahogy máma nem nagy a dráma. Nem túl nagy a nehézkedés. A boldogságot húzom egy zsákba’ A mindenségből hazafelé. Hát megszereztük, nem is drága. A padlásra tesszük. Nem sokára A malacbökővel csípünk belőle, A többi mehet a mélyhűtőbe!
Kössünk békét, nézzünk tévét!
Minden filmnek csak a legvégét.
Vagy inkább szóljon valami zene!
Magadat kicsit engedd bele!
Pezseg a város, színes az utca.
Ablakunkból a tufca-tufca,
Mint huzat kivág.
Nagy meleg pulóver
Nagy meleg pulóver ma a szerelem.
Bevetetlen ágyon tartjuk melegen
Az érzést. Nem járt erre rég,
Sőt talán még soha, csak vártuk, mikor lép
Életünkbe kéményünkön át.
Belezuhant tegnap, fejbe csaptuk hát
A lexikonnal, nem engedtük el.
Egy ilyen érzet minden háztartásba kell.
Nagy meleg pulóver ma a szerelem.
Ez vajon tényleg az, vagy csak azt hiszem?
A végén úgy is kiderül, hogy becsaptuk magunkat.
Megint egyedül kell folytatni.
Néhány perc alatt az aranysárga napból
Bíbor alkonyat lett, és száll a teagőz.
A parkban fákat színez egy cerkával az ősz.
Cellux-szimfónia
Egy csordult szelence szilveszterlencse
Sárkerék-szekéren kerekudvarra ér.
Veszünk belőle -talán jövőre-
Nagy télködökre fodros ölelést.
