Forró a róna, mint Verona erkélye délután.
Tajga Galambom, puszta kalandból legyél a Júliám!
Mondd meg, mit vegyek, hogy a Rómeó legyek!
Kislánykoromban a cukorka boltban
A Holddal álmodtam.
Kelengye mezben üvegbe tettem,
A dugót rádugtam.
Most sehol se találom. Hozd vissza betyárom!
A torkomban törköly egy holdkompra dörgölt, messze járok.
Android lányok nevetnek halkan.
Jelzek. Leszállok.
A Holdon örök éj, szakmailag tökély.
Mennem kellett a Földről, égett a talaj.
Ének nem hagyta el számat soha, ha arra kért meg
A két remixkirály: Bartók és Kodály.
Jó lesz itt a Holdon örökre. Ugye, nem rossz hír ez? Armstrong is jön mindjárt, csak még zászlót hímez. Küldj egy éjjeli edényt, és keress egy új legényt!
Ref: Kit vártál, elmaradt. Valahol a fák alatt Lelövöm a lovamat még ma éjjel. Inkább a Hold, mint a vadnyugat.
Vedd fel a legjobb ruhád
Gyerünk indulj el hát!
Vedd fel a legjobb ruhád,
Hogy legyen mit levenned,
Ha újra élnék benned!
És ha elaludnál, és rólam álmodnál,
Jusson az eszedbe, várlak.
Ne eressz be!
Aki bámult lelép. Tudod, ez vízöntő év.
Felázik a beton.
És a sirokkó szél egy volt lányról mesél,
Bár te nem vagy breton.
Felveszem a kalapod,
Mosolyod és a rúzsod,
Minden mozdulatot.
Festek egy hangulatot
A fáradt porszemekből,
Álmokból, fényképekből.
És a rádiódon egy régi szám szóljon,
A You can leave your hat on.
Megsárgult konfettik a Holdfény Bárban
Prológ:
A promenádon hajnaltájban bezár a lokál.
Zsurnalok nyílnak a grand bulvárdon a konflisok után.
A kintornás megfogja egy feslett nő kezét.
Pipára gyújt, és kezdi énekét:
Megsárgult konfettiket hord most a szél.
Ultramarinkék habokban ázik a nyugtalan éj.
Nyomunkban vágtat fiákeren a nyár.
Csillámpor hajadban, holdfény bárba
Beülünk kettesben. Iszunk szerelmesen, és szédülés.
Veled a lágy tavasz forró, halálos érintés.
refr: Veszély a romantika. Mámoros taktika. Perzselő vágy, félhomály. Dobálj Kettest a wurlitzerbe, és mint egy müzikelbe Kérd waltzerre a virágos lányt!
Újabb nap jön, és arra új éj.
Belül ég a tűz, vad szenvedély.
De hol a folytatás? Nem maradt más,
Csak üres wiszkis pohár, tele hamutálca,
Félig szítt szivar. A gyertya lángja
Elhamvadt rég. Nagy sötétség lett.
A hold ma nem ébredt.
Tengerparti homokvár
A tegnapelőtti nyárba olvadt
A tengerparti homokvár.
Az ablakában integetett
A holnaputáni halott lány.
És akkor láttam, hogy én vagyok az,
Csak valami furcsa ruhában.
Elég különös álom volt.
Még sohasem jártam Kubában.
refr: És akkor fordult a partra a Nap. A vízben ugráltak fel a halak. Ha nem jön értem a királyfi már, Elvisz innen a fekete halál.
Kék szememből a nyár, mint a tenger
Árad a fény, és értelemmel
Rajzolja meg az éjszakát.
A Hold a csillagokra várt.
Én is vártam a parton állva.
A bárban megszólalt egy hárfa.
A bálna tudta, a delfin jó fej.
Csak vele táncolt egész éjjel.
Eső esett, és kék színű lett A tengerbe esett napszemüveg. Szárát öleli egy bokalánc, Mezítlábas nyári románc. Benne van a dologba’ A hepiend. A homokba Love-ot írok egy hosszú bottal, De felébreszt egy döglött tonhal.
Virágos Kert az élet
Virágos kert az élet,
Ha ez a Falu ébred.
A kósza szél neked mesél.
Egy álom újra éled,
Érzed, forr a véred,
És új útra hív.
Partra sodor egy papír hajót a víz.
Szeretőd ez a hajnal,
Főleg így nyári hajjal.
A lány kéri tőled, csak benne bízz!
Hát dúdolj telt torokkal!
Öblítsd le jó borokkal!
Mától félre gonddal! Óriásra hízz!
refr: Egyedül élek én ezen a féltekén, Hát légy enyém minden áron!
Az álom állományom,
Múljon komor magányom.
A mát még kivárom, a holnap egy nagy kvíz.
Egy indián nyár, és vége.
Tegyél félre télre néhány hangulatot,
Mit a nyár otthagyott.
Nem hiszem
Gyönyörű nőm van, a Föld. Az éjszaka
Álmodtam vele, fonva volt haja.
Cigarettával szelídítem a hajnalt.
Gyönyörű nőm van. A borzongás belém
Nem költözik mióta ő enyém.
Táncba hívok a szoborról egy angyalt.
refr: Nem hiszem el a halált, Elveszi eszem a szerelem
Gyönyörű nőm van. A Hold
A nagy folyóval játszott “Este jót”,
A kövekre meg arcot rajzol a tó.
Gyönyörű nőm van és él,
Az álom mély.
Elönt a szenvedély, ha a hajába fúj a szél.
Gyönyörű nőm van, álom vele a nap.
A nyár elmegy, a fecske nála marad.
Meleg ölén a hajnal más,
Hát kinek kell a nagy utazás?
Gyönyörű nőm van, ki nem volt úttörő, De a szerelemben nem is ez a fő. Az életben csak egy fontos, Ma ki az oviban a boltos.
Kedd délután
Makacs, öreg, szelíd idióta
Csak te maradtál a Tejivóban.
Valami gyermeki lázat kergetsz.
Küzdesz, Fáradsz, és Elvetsz,
És belátod lassan, hogy nem megy.
Hiába nyílt ki a ketrec.
És sejted, ez az álom vége, kelhetsz.
Egy pakli cigi, a kiherélt vágyak.
Ennyi maradt, mást ne hibáztass!
Ahol régen sok út összeért,
Az is kávészünetet kért.
Az ablakok vakon bámulnak rád,
Elázott, kivert kedd délután.
A város üres, sáros, hideg.
Az Álmoskönyv szerint
Nincsen tüzed.
Amerika javára ágyam.
Elfogott, ezért izzadt.
Bűzlik tőle a város.
A Nagy Álomgyáros fulladt.
Gyere
Gyere, most ne sírjál! Romokban a világ.
Fújjál egy füstkarikát! Ennyi az ifjúság. Ne várd az éjszakát!
A téren egy álombrigád ássa a Hold tavát,
Velük egy galambpár dúdolja, milyen a nyár.
A levegőbe száll a csokipapírról a vár
Szádra vár egy száj, mint a nyári táj,
Hogy a gólya jöjjön már!
Az lesz az igazi bál! És, ha veled hál,
A rossz napoknak bye-bye.
refr: A szerelem vad talány, furcsa minden lány Aki a szívembe költözött. Goromba koromba öltözött Városban nincs remény, Se hold, se nap, csak fény.
Nyár van, és árad a Duna.
A lábad lelóg a hídról,
Halakat karmol.
A Föld körül
Nincs időm felkelni ma,
Annyira álmodom veled.
Nyitott autón utazunk,
Mikor megkérdezed:
“Hány nap még a nyár, és meddig tarthat ez?”
“Nem tudom bébi, dőlj hátra, élvezd!”
refr: Csinálunk egy-két kört a Föld körül! Rég volt ennyire emberül. Ma éjjel tiszta báj a táj, De maradni nem muszáj. Hát menjünk a Holdra fel! Van egy út oda, a Tej.
“Helló!”- búcsúzott a délután.
Az élet rövid, éld bután!
Nem kell más, csak sebesség!
A vége rossz, de most még szép.
Egy ivóban majd megtudod,
Ennyi volt, és nem lesz jobb.
refr: Csinálunk egy-két kört, és felmerül, Hogy lehet még szeretni emberül. Ma éjjel tiszta lágy a vágy, És nem kell mindig ágy. Hát tedd a pultra fel, Hogy “Zárva van a hely”!
Látom magam a poharamba’
Látom magam a poharamba’.
Arcom merev. Vonatokra
Ültetem szívem, hogy felejtsen.
Miért nincs velem, aki nincsen?
Ma nem jön senki a síneken por.
Nem fekszem oda, idegen toll.
Inkább iszom még valamit.
Sűrű durvát, mi hátra hajít.
refr: Gyere új szerelem, Csoda legyél velem! Ma nem baj az üres pohár! Veled az éjbe semmi veszély, Nem ér el a halál.
Kimondtuk, vége. Elment a nyár.
Nem is jön ma vissza már.
Állok a peronon, integetek.
Tél jön. Hó és nagy hidegek.
Most van a nap lemenőbe’
Ki kéne menni a levegőre,
De zuhan fejem a terítőre.
Ma halott vagyok egy kis időre.
Kék rózsa
Fess kékre egy rózsát,
Indigóval rajzold át!
Járj mosollyal a világban,
Hogy te tetted! De ki látta?
Mondogasd, hogy jó ez így!
Egy rakéta ellazít,
Felemel, és földre dönt.
Testedre a folyó önt
Langyos szürke állagot,
Egy-két elhullt állatot.
Törölnéd az államot,
Déli lusta állapot.
refr: Gyere keressünk egy helyet, Ahol hajnalig lehet A Szenvedély helyett Bennünk valami meleg!
Avass be minden testbe!
Almazöld színűre fesd be!
A végét járom,
A halál a párom.
Most új csöndek jönnek,
Borúsak, összetörtek.
A régi álmok
Táncoló délibábok.
Látod, halott az este.
Almazöld színűre fesd be
Szép szemedet álom
E vízöntő világon!
Tiszavirág
Prológ:
A város álmos, ma nem halálos.
A hold, a csillag naplopó.
A korzóval járja lassú táncát
Éjszaka a nagy folyó.
Most új csöndek jönnek, összetörtek a régi álmok.
A Télikertben sírva vigadnak az éjszakázók.
Nézz ki esős a nyár, akár a film noir!
Most új könnyek vannak,
Itt maradtak a koszos poharak.
Nincs szabadnap, magad alatt vagy.
Maradj magadnak agy!
Rossz így kedvtelen.
Szétesett, rendszertelen.
refr: A szerelem tiszavirág, Rózsaszín csalódás. Minden ágyon nevét kiáltom, Ha nincs ott senki más. A szerelem csalódás, Rózsaszín tiszavirág, Halott álom. Miért kívánom? Mert nincsen semmi más.
Gyere, ülj le mellém! Elmesélném,
Hogy szép az életem.
De nem így történt. Te sem ezért jöttél,
Csináljuk csendesen!
Most senki nincs velem. Tegnap temetetett
A szerelem.
Látod, vége a dalnak.
Abbamaradtak a vággyal telt szavak.
Elbúcsúztak, messze mentek,
Hátra semmit nem hagytak.
Ha már így lett, kiszállok.
Forgassa ma más a nagy világot!
