Csak pár hétig repült ez a szerelem, gyilkos a csend.
Ha behunyom szemem, az fut, ahogy ott állunk és átölelsz.
Ahogy rezgett az a telefon. Éreztem a zavarod. Leesett, hogy valaki vár.
És csak száguldoztam egyedül sós könnyek közt. Ez a seb 10 nap múlva ugyanúgy fáj.
ref:
Csak száguldás, rombolás.
Rondán szétszed ez a landolás.
A kis lakás, a friss virág,
Mind egy jól eladott hazugság.
Szerelem, ha nincs, kóborolni kín, éhes a szív.
Ez nem maradhat így. Egy laza stream kiszakít és ellazít.
Mától tetováltak szemeim, nem sírható le a smink. Rohanok a nyaram után.
Kicsit beléd haltam, lapozok. Éget még a pofonod. Nem érsz el többé már.
Nincs kiút
Kádon egy mécses, gőzben a láng.
Hallom a hangod, nem is vagy már.
Mardos a tegnap, valahogy nem múlsz.
Ne eméssz már, széthullás!
Nem jön a válasz, hol esett szét ez.
Hiába pörgetem, az a perc nincs meg,
Amikor megszűnt a lángvörös izzás bent.
A kép elment.
ref:
Száguldunk, és nincs kiút.
Senki nem nyert háborút.
Ég a seb, neked ugyanúgy fáj.
Sose volt játék veled ez.
Száguldunk, és nincs kiút.
Senki nem nyert háborút.
Ég a seb, neked ugyanúgy fáj még.
Hullnak a gyertyák, túlfolyt a kád.
Úszik a padló, lilás a száj.
Sose lesz vége, nekem ez nem megy.
Ez a blank túl sok már.
Az elejét élveztem, ahogy megfogtál.
A csendvilágból elragadtál.
Elpazaroltuk a hosszan szépet.
Veled úgy sose lesz már.
C:
Ne keress már, ha elakadtál!
A sok munkád betemet majd.
Ne vigasztalj! Ne szeressél soha többé!
Százszor kértelek, várj még!
Kértelek, várj még!
Kértelek én.
