A mosolyod napfény, a közeled örvény.
Visz az ár, tépj szét! Ez a tűz ösztön, szükség.
Gyönyörű fogság. Lebegek, vedd át!
Te vagy az, nyugtázd, ki ha gyúl, földig bombáz!
ref:
Kiég a nap, elönt a hév, dől a híd.
Ölelj vakon, szoríts, ameddig bírsz!
Vedd el tőlem a kintet, lepj el!
Nem menekülsz meg, a szívbe kerülsz.
Kiég a nap, ledől a híd, visz a tűz.
A becsapott villám torkomon pulzál.
Delejezz, nézz rám! Veled ez több, mint hullám.
Ez a harc éles. Suhanás, reptetsz!
Tele szív, lüktess! Ez a láng hosszan meg lesz.
Parttalan
Roncsol a sok karcos egyen nap.
A falak nem engednek fényt.
Dolgok, sarak, minden összeér.
Mintha csak anyag lennék.
A monoton rend kopni tanít.
Hallgat a szív. Csak telik ez így.
ref:
Van úgy, nincs érkezés.
Begyűr a köztesség.
Nap napra hull, a harc fogva tart.
Úszom, de messze még a part.
Nap napra hull, a harc fogva tart.
Látlak, de túl nagy bent a zaj.
Lényegtelen minden egyes perc,
Mit nem veled töltök el.
Varázstalan rutin használ el.
Visz egy koszos tenger.
A monoton rend kopni tanít.
Alszik a szív. Csak telik ez így.
